Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

[Rasskazy o rodine, 2010] ford. Abonyi Réka és M. Nagy Miklós
Európa, 2013.

Dimitrij ezennel átvette a stafétát a jó öreg, kiégett Pelevintől. 
Igaz, könnyebb helyzetben van, a P-generáció még csak a káoszt látta maga körül, mára viszont a Rend uralkodik. Mégpedig olyan nagyvonalúan, hogy össze is csúsznak a fantasztikum és a valóság határai. Mindez egy olyan birodalomban, ahol geológusok megtalálják a poklot, vagy ahol a politikai vezetők kultusza miatt még az ufók is kiszorulnak a híradókból.

Lehet hogy egyszer a nap nyugaton kel majd fel, lehet, hogy egyszer a giroszokban az lesz, amit mondanak, nem dög- vagy emberhús, de egyvalami sosem változik, a cári despota rendszer Oroszországban. Mert ezek bizony definitíve: kremlinológiai sci-fi novellák – semmi fura nincs ebben, elég a híradót bekapcsolnunk.

"… -Oroszország különleges ország, a maga megismételhetetlen sorsával! -mennydörgött a hangja fenyegetően az iroda boltívei alatt. – Soha nem engedelmeskedett a hideg ész törvényeinek, minden racionális magyarázat ellenében növekedett és fejlődött! Sem én, se ön, se Csubakka nem ér fel ahhoz a misztikához, azokhoz az erőkhöz, amelyek megakadályozzák a pusztulását, amelyek védelmezik Oroszországot, és amelyek vakon vezetik országunkat az ő szent útján! Oroszországot, ész, fel nem foghatod…
-Oroszországban csak hinni lehet – vetett keresztet az Elnök."

Igen, a szerző kimondatlnul is épp ilyen erősen aktualizál. Nem írja le Putyin és az aktuális váltótársa nevét a hatalom élén, de elég egyértelmű minden. És amilyen finoman, egyszerűen állít elénk abszurd helyezeteket - melyeket, érezzük, szinte bármikor viszont láthatunk az esti hírekben - épp olyan gyilkos iróniával ábrázolja a rezsimet. 

Az is sci-fi elem, hogy egyrészt nem hiszünk a szemünknek, másrészt mindenre már csak legyintünk. Ismerős, ugye? Éppen ahogy mifelénk egyre könnyebb összekeverni a Hírcsárda posztjait a „komoly” hírekkel.

"Amikor öregszik az ember, és már nem tudja forgatni a fejét, valamiért megszűnik a vágy is, hogy forgassa."

A derék ex-kágébés, elnök-miniszterelnök-első titkár-népbiztosok tanácsának elnöke stb. Vlagyimir Vlagyimirovicsot nem csak könyvekben oltogatják merészebb honfitársai, de határon túlról is, nem akármilyen körökből: még hírneves (skót) sörpunkok is gúnyolódnak rajta, az übermacsón, pink címkés Vladimir sörükkel, melyet „kínai kúszómagnóliával” turbóztak fel, ez a csodaszámba menő ázsiai afrodiziákum nem csak a prosztataproblémkra van jó hatással, de serkenti a női nemi hormonok termelését is – talán hogy visszafogja a túlzott macsóságot..?

A „Hello, Vlagyimir vagyok” nevű IPÁ-juk így mutatkozik be: „Olyan überhetero férfiak söre vagyok , aki félpucéran ülnek lóra késsel az övükben. De nem vagyok buzisör! Szeretsz mackókkal dzsúdózni vagy férfitangádban horgászni? Ez a sör neked szól!” (kissé szabad fordításban. Nem mellesleg a profitból a rendszer jogfosztottjait támogatják).