INTERJÚK

Senki nincs a helyén

Az én regényeim nem beavató regények, nem vagyok ideologikus szerző, tehát nem vagyok beavató sem, marxista sem, más sem. Nincsenek ideológiai képleteim a világ megfejtésére. De azt látom, hogy a probléma létezik, csak én még annyival is hátrébb lépek az ügyben, hogy nem is tudok megfejtést vagy megoldást adni arra, hogy mégis mi a kilépés ebből. Engem a szembesülés érdekel, a beavatást úgy tudom elképzelni, hogy a hangsúly nálam a szembesülésre, az epifaniára, a felismerésre helyeződik. Ha nem is tükröt tartunk a problémának, de reflektálunk rá.

Péterfy Gergelyt kérdezi
Weiner Sennyey Tibor

Felnőttek neveltek

Amire emlékszem, azt írom meg, azokat az eseményeket az életemből, és amire nem emlékszem, amit elfelejtettem, azt kiha-gyom. Ezeket összefűzve, kronológiában írom meg, a körülöttem lévő embereket és az idők változásait is. Mivel én gyerek-koromban felnőttek között éltem, felnőttek neveltek, gyerekekkel nagyon keveset játszottam, a gyermekkorom is felnőttek társaságában telt el, egészen születésem-től kezdve. Azután az óvodában is az óvó nénik, óvó bácsik érdekeltek inkább, mint a többi kis társam, így valahogy végig tudtam követni a változásokat a felnőttek életében.

Bereményi Gézát kérdezi Szepesi Dóra

90. Ünnepi Könyvhét

A könyvheti pavilonok a Vigadó és a Március 15-e tér közötti sétányt fogják benépesíteni. Az egymással szemben sorjázó standok mintegy „könyvutcában” várják majd az érdeklődő nagyközönséget. Nem kis feladatot jelent a számunkra, hogy osszuk el a standokat, a napernyős asztalokat és székeket a korzón, hogy az ott folyó dedikálások ne zavarják a zavar-talan közlekedést. A kiemelt, kígyózó sorokat vonzó dedikálásokat a Vigadótérre szervezzük, ahol szép idő esetén lehető-ségük lesz az arra sétáló embereknek fűre terített pokrócokon megpihenni.

Gál Katalint, az MKKE elnökét
Lafferton Kálmán kérdezi

Dolgunk van ezen a világon

Igen. Baráti beszélgetéseket folytattunk, de többször éreztem, hogy minden mesélőkedv ellenére Robinak nagyon nehéz lehet szembesülnie egykori önmagával azok után, amiket átélt. Emlékszem, a tavaly őszi Kobuci kertes koncerten beleszőtte a konferálásba, hogy a következő napon nem akármilyen esemény várja: tizenhat évvel ezelőtti énjével fog találkozni – épp az amondó lemez időszakát beszéltük át, azokat a hónapokat, amikor súlyosan beszippantotta a speed, és úgy tűnt, a lemezfelvétel sem lehetséges, vége a dalnak. Más kérdés, hogy aztán szerencsére nem lett vége, és megint csak más, hogy ez a bizonyos találkozás a koncert másnapján Robi hangszálproblémái miatt elmaradt, néhány nappal későbbre tolódott, mert amikor csak tudtunk, találkoztunk, beszélgettünk, mindketten nagyon komolyan vettük a munkát. De hogyan is lehet másként?

Publishing Hungary

Idén 14 könyvvásáron mutatkozik be a magyar irodalom, és ebből két helyen – Szöulban és Pozsonyban – díszvendég-ként leszünk jelen. A Londoni Könyvvásár és a Párizsi Könyvszalon magyar standja szakmai megjelenésnek adott otthont márciusban, a Lipcsei Könyvvásárra programmal készültünk, amelynek fókuszában a kortárs magyar líra állt. Kemény István Ich übergebe das Zeitalter című kötetével, illetve Kalász Orsolya és Peter Holland válogatásában fiatal költők verseivel ismerkedhetett meg a lipcsei közönség.

Schőberl Márton helyettes államtitkárt
Lafferton Kálmán kérdezi

Tisztújítás után

Szeretnénk tovább növelni a taglétszámot. Fontos, hogy minél több kiadó tömörüljön az egyesülésbe, mert akkor még erőtel-jesebben tudjuk képviselni a könyvszakma érdekeit. Alapvető feladatunk a kis kiadók megmentése, akik a könyvszakma átstruk-turálódása és az Alexandra csődje miatt elvesztették árbevételüknek több mint a felét és ezáltal rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Nagyon fontos lenne a számukra anyagi támogatást kiharcolni, hogy ne vesszen el az a szellemi tőke, amivel ők rendelkeznek.

Gál Katalint, az MKKE elnökét
Lafferton Kálmán kérdezi

Nem könnyű eligazodni

Mindig az érdekel, hogy lehet bevonni, kvázi munkára fogni az olvasót anélkül, hogy ez túl fájdalmas lenne. Ugyanakkor az is veszélyes, ha a hősök egyáltalán nem reflektálnak, mert azt üzenhetik, hogy nem kell sokat gondolkodni. Márpedig nem olyan könnyű eligazodni a világban, nem evidensek a jó és rossz döntések. Még a Fejtől s lábtól orvosai vagy az Omerta Eleonórája sem birtokolják a világ értelme-zését. Én is ilyen vagyok, nincs reflekto-rom, amivel mindent bevilágíthatnék, csak egy pislákoló elemlámpám.

Tompa Andreával Szarka Károly beszélget

Kötéltánc a háborúban

Ez volt a legnehezebb, hogy rájöjjek, miképpen működhetnek ezek a versek formailag. A keleti költészetek általában szótagszámlálók, így a vietnami is, de Truong nem követett egyetlen hagyományos vietnami versformát sem. Mondhatnánk, ezek ritmizáló szabadversek voltak. Eltérően a magyartól a vietnami nyelv rövid szavakból áll, ez komoly különbség – gondolok itt a hosszú magyar szavakra és a szó eleji hangsúlyra, ráadásul a hazai költészet konzervatív, ragaszkodik a sokszor már idegesítően unalmas formákhoz, a dalhoz vagy a jambikus lejtéshez.

Háy Jánossal Koncz Tamás beszélget

Élesítjük a képet

Elsősorban nagy kiadókkal keressük a kapcsolatot, olyanokkal, akik már adtak ki magyar szerzőt. További fontos szempont, hogy azokból az országokból hívjunk kiadókat, ahol nemrég voltunk vagy a közeljövőben leszünk díszvendégek. Itt elsődlegesen a díszvendégség idején létrejött kapcsolatok utógondozása a cél, illetve a díszvendégség előkészítése érdekében további magyar vonatkozású kötetek megjelentetése az adott nyelven. Igyekszünk meggyőzni a kiadókat arról, hogy érdemes magyar irodalmat publikálniuk.

Interjú Hammerstein Judittal

„Őrizni kell, mint valami lángot”

Sokkal többet kaptam a kitartásukból és a szeretetükből, mint abból, hogy vonzódtak az íráshoz. Mindkettő nagyszerű karakter volt, nagy emberek, akikre felnézek, a nagymamám a példaképem, mindent hozzá mérek, és hihetetlenül sokat gondolok rájuk, hogy mit mondanának, mit szólnának. Az a szerencsém, hogy a nagymamám tehetsége és a nagyapám kitartása, az egyik ugye anyai, a másik apai, szóval bennem összeért. De mindkettő megbillen éha, sajnos, dolgozni kell, hogy ezek velem maradjanak, őrizni kell, mint valami lángot.

Grecsó Krisztiánnal
Koncz Tamás beszélget

Az összeomlás elmaradt...

 

 

Nem jött segítség. Egyesületünk 6 pontos törvényjavaslat-csomagot küldött a miniszterelnöknek - ezek között szerepelt az állami követelésfelvásárlás lehetősége, 100 ezer forintig érvényes könyvvásárlási kedvezmény a pedagógusoknak, és hogy ideiglenes árkötöttséggel védjük a kiadói szakmát a kereskedő láncok árleszállító akcióitól. A kormány viszont annyi eleganciát sem mutatott felénk, hogy pontonként megindokolja az elutasítást. Így sem adjuk fel, igyekszünk legalább a Könyvbazár tartozásainak ügyében megoldást találni.

Kocsis András Sándorral
Koncz Tamás beszélget

Társas magány

Talán az elidegenedés és a magány az első szavak, amik eszünkbe juthatnak Rakovszky Zsuzsa legújabb, Célia című regényét olvasva. Az író korábbi történelmi regényeivel ellentétben ez a történet a jelen Magyarországán játszódik, elbeszélő-je egy felnőni képtelen, de már bőven középkorú férfi, aki maga is egy széthullott családból érkezik, a címszereplő pedig a feltételezett lánya, aki bajba kerül. Célia keresése közben tapasztalhatjuk, hogy mennyire reménytelennek tűnnek a családi és az egyéb emberi kapcsolatok, és hogy a bennünket körülvevő digitális világ mennyire szegényes megoldásokat kínál a boldogtalanságunkra.

Rakovszky Zsuzsával Szarka Károly beszélget

A velemi kertben

Ugyanakkor eszem ágában nem volt csupáncsak szórakoztató „sztori-gyűjte-ményt” összeállítani, hiszen a történetek is egyetlen célt szolgáltak: felmutatni egy embert. Korábbi beszélgető-könyveim alapján azt is tudhattam, hogy nem célom az állásfoglalás: én közvetítő vagyok a beszélő és az olvasó között. Dokumentum-regényt írok, de a leírtak nem a történte-ket, hanem a Törőcsik Mari nevű személy életét és szemléletét dokumentálják. A beszélgetéseken a kérdező feladata, hogy elindítsa, terelje a riport alanyát.

Bérczes Lászlóval Bán Magda beszélget

Eltitkolt történelem

Itt születtem, itt nőttem fel, és annyi érdekes történettel találkozom, ami Magyarországgal kapcsolatos, hogy nem tudok szó, illetve írás nélkül elmenni mellettük. Magyarország rengeteg dolgon ment keresztül, nemcsak az elmúlt évszázadban, hanem korábban is, és megpróbálom elmagyarázni az amerikai-aknak Magyarországot és a magyaroknak Amerikát. Számomra Magyarország nagyon fontos, és megpróbálok azért is dolgozni, hogy az amerikaiaknak is fontos legyen Magyarország.

Kati Marton íróval Fejes Imre beszélget

Olvasás Éjszakája - 2016

Az elmúlt fél évezred azt bizonyította, hogy a papíralapú könyv tartósabb, mint gondolnánk, sőt, látva az elmúlt évtizedek viharos technológiai változásait, nyugod-tan kijelenthetjük, hogy semmi sem múlandóbb a tartós adathordozónál. Ettől függetlenül a digitalizációt rendkívül fontosnak tartom, és jómagam is arra buzdítom a kiadókat, hogy fokozatosan térjenek át a folyóiratok online megjelentetésére.

Doncsev Andrást, az NKA alelnökét Lafferton Kálmán kérdezi

87. Ünnepi Könyhét

A közel 150 könyvárusító pavilon valójában ennél több résztvevő kiadót takar, hiszen jó páran „társbérletben” mutatják be újdonságaikat, vagyis közösen bérelnek standot. Ennek egyrészt – a kiadók felől – anyagi okai vannak, a szervezők részéről pedig technikaiak: egyszerűen nincs hely a rendezvény biztonságos lebonyolítása szempontjából több pavilont felállítani. A dedikáló írók száma pedig a négy nap alatt bőven meghaladja majd a pavilonokét.

Keresztury Tibort, a könyvhét igazgatóját Lafferton Kálmán kérdezi

„Őrségváltás” a Millenárison

A könyvfesztiválon kiemelten hangsúlyos szerepet kap a kortárs szépirodalom és a humán tudományok újdonságainak a bemutatása. A kiadók itt szemtől-szembe találkoznak a vásárlóközönségükkel, így igyekeznek minél többet megmutatni, megismertetni kínálatukból nagyon színvonalas programok keretében. A legizgalmasabb pillanatok közé tartozik, amikor egy kötet írója vagy szerkesztője szóban „kínálja eladásra portékáját”, a könyvfesztivál három és fél napja pedig közel háromszázötven ilyen momentumot kínál a nyitott szellemű és kíváncsi magyar olvasóközönség figyelmébe.

Szabó Esztert, a könyvfesztivál igazgatóját Lafferton Kálmán kérdezi

Mégis memoár

A 90-es évek elején a Magyar Rádió a megújulás hangulatában pezsgett, újjáalakultak szerkesz-tőségek, az Irodalmi Szerkesztőséghez kerültek például az egykori ifjúsági szerkesztőség dramaturgjai is többek között. Valamint átalakult a Rádió műsorstruktúrája is, rengeteg új sorozat és műsor született. Az egyik ilyen új sorozat  volt az életút-interjú a kortárs irodalom jelentős alkotóival. Ebből már több könyv is született, Bodor Ádám: A börtön szaga, Tolnai Ottó: Költő disznózsírban, Nádas Péter: Nincs mennyezet, nincs födém valamint Ferdinandy György: Robinzon úr töprengései. Ezek mind a beszélgetés-sorozat átírt változatai. De az első, Réz Pál és Parti Nagy Lajos beszélgetése volt.

Réz Pál: Bokáig pezsgőben – hangos memoár – Bán Magda könyvajánlója

Beengedni a szelet, a tücsköket


A  lépésnyi tér is kozmikussá tágul, ha a kötött formát kihívásnak és nem rabságnak tartjuk – vallja Markó Béla, akivel az Elölnézet című kötetéről, a keretek hasznáról és a kerítésépítés veszélyeiről beszélgettünk. A volt miniszterelnök-helyettes utálja a mindentudó vezéreket, a menekülthelyzetben pedig Európa értékválságát látja.

Markó Béla költővel Koncz Tamás beszélget

„Minden jó történet abszurd”


„Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserű, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyű helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen.” Spiró Gy.: Magtár 

Spiró György íróval Bán Magda beszélget

A korszellem: irónia

„A mai korszellemtől távol áll a pátosz.  Úgy látom, az irónia, sőt még inkább az önirónia fejezi ki a korszellemet és ez jól nyomon követhető a kortárs az európai irodalomban is. Én ezt nagyon kedvelem.”

Votisky Zsuzsával, a Typotex Kiadó vezetőjével az EU fordítástámogatási programjáról Szepesi Dóra beszélget

Egy modern nő a 20. századból

„Szeretnék látni egy konfliktusmentes párkapcsolatot. A naplóban valóban szó esik közös életük sokféle konfliktusáról, ez csak azokat fogja meglepni, akik a legendákat valóságnak hiszik, és nem hiszik el, hogy szükségtelen idealizálni valóságos embereket.” Ferencz Győző irodalomtörténésszel Gyarmati Fanni naplójáról Bán Magda beszélgetett

A pusztulás felé

Zalán Tibor íróval Koncz Tamás beszélgetett a Papírvárosról

A sikerélmény príma üzemanyag

Lakatos Levente írót kérdeztük munkáról, kikapcsolódásról és a nemzetközi pályára lépés lehetőségeiről

Nézegetni a lét hibáit

Likó Marcell (Vad Fruttik) az olvasásról

Gondolatolvasó

A tőle megszokott ironikus, szkeptikus, szókimondás helyett egészen más stílusban írta meg legutóbbi regényeit Szécsi Noémi. A Nyughatatlanok ízig-vérig tizenkilencedik századi nagyregény, amelynek folytatása, a Gondolatolvasó nemrég került a boltokba.  (Szepesi Dóra interjúja)

Az író sem okosabb a többi felnőttnél

Mivel sokkal jobban szeretem a gyerekeimet magamnál, ezért igazi boldogság, ha őket írhatom meg egy regényben. (Az ÚKP beszélgetése Nógrádi Gergely íróval)

Az a bizonyos csehovi puska

A sokáig szinte általános történetellenesség épp olyan tévedés volt, mint annak idején Nobel-díjat adni a lobotómia „feltalálójának". (Centaurival Bán Magda beszéget)

Az olvasás csapdája avagy a lírai szöveg

Általában utólag értettem meg, hogy mit miért tettem. (Borbély Szilárd íróval Bán Magda beszéget)

A nosztalgia legfeljebb kísérőzene lehet

Az utolsó reggelen és az Utolsó vacsora, mondjuk igy, szerényen, unokatestvérek. No, azért ez túlzás. Másodunokatestvérek. Keresztrefeszítés nincs benne. Igaz, katarzis sem. Vagy ha igen, nagyon is mérsékelt. Tulajdonképpen csak egy témát írok, az Éleslövészet és Az utolsó reggelen rokon mű. Másod vagy harmad unokatestvérek. (Grendel Lajos íróval Bán Magda beszélget)

Hogyan forgatod a pennádat

2013 július 4-én leszel negyvenéves. Az egyik kérdésem, hogy szakmailag és magánemberként milyen érzésekkel tekintesz erre a szép kerek évfordulóra, a másik pedig, hogy Tarján Tamás szerint azt ígérted, készülsz valami nagy dobással ez alkalomból. Lehet már tudni, hogy miről van szó? (Orbán János Dénes íróval Kalapos Éva Veronika beszélget.)

Az ember eladhatja magát, ha van, aki meg akarja venni

Gyerekkorában cipőket égetett el az óvodai cserépkályhában és szakdolgozatot írtak róla, mint magatartászavaros gyerekről – ma pedig az Ulpius-ház Kiadónál várja harmadik, Az amerikai fiú című kötetének megjelenését, amit a 84. Ünnepi Könyvhéten mutatnak be. (Csepregi János íróval Kalapos Éva Veronika beszélget.)

Ha képes hű maradni önmagához

Turczi István íróval Szabó Tibor Benjámin beszélget

A betyár Marlborót szív

A mese, mint az elbeszélés formája,  manapság újra egyre gyakoribb a világirodalomban, a kortárs magyar prózában egyaránt. A te műveid  pedig mind a bukolikus mese hangján szólalnak meg. Miért választottad és maradsz hűséges ehhez a narratívához? (Halász Margit íróval Vidróczki-kódex című új regényéről Bán Magda beszélget.)

Nem találtam fel a spanyolviaszt

A végső titok a portugál újságíró és egyetemi tanár immár ötödik, magyar nyelven megjelent könyve: akárcsak az előzőek, ez a regény is műfaja szerint „tudományos thriller", azaz hiteles tudományos információkra épített, képzelet szülte történet. Az írót a fikció és a valóság viszonyáról kérdeztük. - José Rodrigues Dos Santos íróval Kalapos Éva Veronika beszélget

A belső mozi mindig pörög

Születésnapod táján új regénnyel jelentkezel, amelynek címe a sokatmondó A mélygarázs, és az Európa kiadó újdonságaként jelenik meg. Egy történet háromszor, három szemszögből: a szerető, a férfi és a feleség szerint. Ennek ellenére egyáltalán nem a szerelmi háromszög a lényeg. Hősöd, a férfi eljutott életének abba a szakaszába, amikor számot vet életével. Veled öregszenek a hőseid?

A világ legjobbjai között

Visszatekintve az elmúlt húsz évre, úgy érzem, nagy utat jártunk be, s óriási elismerés volt mindannyiunk számára, akiknek közünk van a könyvfesztiválhoz, Peter Weidhaas tavalyi értékelése: szerinte a könyvfesztivál a maga műfajában, intellektuális kínálatában, hangulatában, miliőjében a világ legjobb öt könyvvására közé került. Zentai Péter Lászlóval, a MKKE igazgatójával Lafferton Kálmán beszélget.

Nem hajléktalan-könyvet akartam

A Rükverc című regénye már a tavalyi megjelenés után is lelkes fogadtatásban részesült, de a Katona József Színház bemutatója tette teljessé a sikert. A hajléktalan mint főhős a színpadon, azt is jelenti, hogy egy félresöprendő társadalmi gond nem hagyja magát zárójelbe tenni. Ön miért választotta ezt a témát? - Kerékgyártó István íróval Bán Magda beszélget

Különben nincs tovább

Az ország egyetlen könyvszakmai/könyvkereskedelmi képzési központja, a Hatágú Síp Alapítvány fenntartásában működő Gutenberg Könyvkereskedelmi Szakközépiskola és a környezetében működő könyvkereskedelmi tanfolyami képzési rendszer működése 2013-ra teljesen ellehetetlenült. Az eddigi eredményekről, a krízis okairól és a lehetséges megoldásokról kérdeztük a Hatágú Síp vezetőjét, Dercsényi Szilviát.

Mindenki él valamilyen országban

Mindenki él valamilyen országban Szávai Géza íróval Bán Magda beszélget

Ragaszkodom a könyvekhez - beszélgetés L. Simon Lászlóval

A könyvekhez ragaszkodom. A könyvben sokkal nagyobb kifutási lehetőséget látok, mint a nyomtatott sajtótermékekben, beleértve az irodalmi, művészeti sajtótermékeket is. Azért, mert egy jól érzékelhető tendencia azt mutatja, hogy az irodalmi folyóiratokból szépen kikopnak a folytatásos regényközlések, miközben ez például a Nyugatban még evidencia volt: Móricztól Kassákig minden fontos regényt részletekben leközöltek.

A saját életem csak egy trambulin, amiről el lehet ugrani

Cserna-Szabó Andrást napokban megjelenő könyvéről, a regénykényszerről és a boldogságdémonról Csapody Kinga kérdezte

A közös történetek az érdekesek

Olyan, mintha vidéken, egy kisvárosban laknék: eljutnak hozzám az információk, de nincs személyes, mindennapi kapcsolatom az irodalmi élettel. - Bedecs László kritikussal Szabó Tibor Benjámin beszélget

Hányszor üzenjen Kossuth Lajos?

Máskor meg elméleteket gyártunk, hogy a magyar a legszebb, leggazdagabb nyelv, és mások minden szavukat tőlünk lopták. Holott nem ezért szép, hanem azért, amiért az összes többi: a maga módján, sajátosan gazdag. - Lackfi János íróval Szepesi Dóra beszélget

Mindegyik Benedict fiúba beleszerettem egy kicsit

Az ÚKP interjúja Joss Stirling angol rengényíróval.

A siker, az valami más

"Ébredjünk már fel! Átfinomított agresszió nélkül nincs siker. [...]A világ mindig is sikerorientált volt, mindig voltak, akik kapkodva, gyorsan törtek sikerre, de ezt titkolták, egy kicsit szégyellték mohóságukat. És voltak akik  megfontoltan, hosszú távon gondolkodtak és lassabban léptek. A különbséget inkább abban látom, hogy sokan most harsányabban, feltűnösködve, több magamutogatással, mondhatni közönségesebb stílussal hajtanak a sikerre." Mohás Lívia pszichológussal Az agresszióról és a sikerkereső emberről című kötetéről Csapody Kinga beszélgetett

ÚKP 2019/4. (LEGFRISSEBB LAPSZÁMUNK OLVASÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE!)

 

UKP 2019 12 hatter