Az én regényeim nem beavató regények, nem vagyok ideologikus szerző, tehát nem vagyok beavató sem, marxista sem, más sem. Nincsenek ideológiai képleteim a világ megfejtésére. De azt látom, hogy a probléma létezik, csak én még annyival is hátrébb lépek az ügyben, hogy nem is tudok megfejtést vagy megoldást adni arra, hogy mégis mi a kilépés ebből. Engem a szembesülés érdekel, a beavatást úgy tudom elképzelni, hogy a hangsúly nálam a szembesülésre, az epifaniára, a felismerésre helyeződik. Ha nem is tükröt tartunk a problémának, de reflektálunk rá.

Péterfy Gergelyt kérdezi
Weiner Sennyey Tibor

E gyűjtemény szerzői korban, stílusban, lelki alkatban − és igen, hitben is − különfélék. Van köztük visszahúzódó és prédikátorhajlamú, szellemi harcos és lélekbúvár, közösségi vallásgyakorló és különutas hívő, nyílt vallomástevő és félve kétkedő, hálaadó és számonkérő, világosan fogalmazó és mondandóját többszörös jelentésrétegbe rejtő, feleselő és nyugalmat kereső ember. Sokszor még a magukat szkeptikusnak, távolságtartónak, egyenesen ateistának valló költők és írók is alkottak szép, felemelő istenes műveket – azzal az igazságkereső képességgel, amely minden komoly és hiteles művészi teljesítmény feltétele.

Dr. Áder János
köztársasági elnök könyvajánlója

1995-ben, amikor elhatároztuk, hogy könyv-vásárt rendezünk, kaptam egy gerincsérvet, és bénult ballábbal csináltam végig az egészet. Akkoriban az erdélyi magyar könyvkiadást óriási káosz jellemezte. Nagyon sokan azt hitték, ha a papírra nyomtatott betűnek valamiféle könyvformát adnak, akkor az már maga a könyv. És mivel úgy gondolták, hogy az előző korszak betűéhségét fel lehet használni meggazdago-dásra, boldog-boldogtalan könyvet adott ki. A Romániai Magyar Könyves Céhbe frissen tömörült kiadók szakembereiként pusztultunk el szégyenünkben, tudtuk, ha nem teszünk valamit ez ellen, akkor örökre eláshatjuk magunkat. 

Káli Király Istvánt kérdezi
Lafferton Kálmán