Rate this item
(0 votes)

Szerető a fogason

 Gerő András sztorizott arról egy másodlagos frissességű könyvében (Szétszakított múlt, 2012), hogy a húszas évek First ladyje (azaz szerzőnk - így én fogalmaztam, most tekintsünk el attól, hogy a komrányzói rendszer miatt az igazából Horthy Miklósné volt) írt egy darabot, amiben a férj impotens és ezért megtűri a felesége mellett a szeretőket,

sőt ő maga a kerítő. Na most ez egyáltalán nem így van, Gerőnek kissé zilált, szenzációhajhász a memóriája, kissé sokat látott bele a darabba.

Mely egy teljesen átlagos kamaradarab, szalondráma, nem csak mert az egyetlen helyszíne a polgári lakás szalonja, de olyan kis finomkodó is, nem történik benne semmi, csak a férj, a feleség és a családi barát zaklatott beszélgetéseiből áll. A barát szeretői szerepe kétséges, nemcsak kimondva nincs, de utalás sincs rá, még szóban sem, de így is minden világos: a férj nem pálya a csinos asszonynak, és a házibarát (aki épp annyit lóg náluk, mint egy bolyhosra koptatott köntös a fogason) régóta a szeretője, vagy régóta próbálkozik nála.

A jelenetek, mikor is mindannyian színen vannak, és a férj orra előtt évődnek (persze szolidan!) nem humorosak, pedig a szituáció olyan, inkább finomra hangoltan drámaiak. A megcsalt (?) férj lehetne komikus, tragikus alak egyaránt, de inkább semmilyen (hogy Gerő honnan szedte, hogy férfiasságában csorbát szenvedett, ezért pótszert keres az asszonynak, fogalmam sincs).

Bethlen Margit: A szürke ruha
Színmű három felvonásban
Singer és Wolfner, Budapest, 1929
magyar / dráma


Férjével Rómában
(via huszadikszázad.hu)

Csehov megmondta már a színpadi kellékekről, hogy előbb utóbb elsülnek. Itt nekünk egy házikabátot házibarátot és egy orvost szállít le a kellékes – persze a polgári darabokhoz szükséges cseléden kívül. A házibarát konfliktust generált, az orvos pedig elhúzza majd a végén – no nem a nótát – a drámai pillanatokat: a feleség, egy hosszú, szinte rejtjelezetten a múltjukra visszautalgató veszekedést követően begyógyszerezi magát és már nem tudjuk meg, felébred-e, az orvos is tanácstalan, 1929-ben ezzel a lezáratlansággal mentek haza a nézők, mert persze azért bemutatták a darabot, bár nem hiszem, hogy az évad nagy sikere lett volna.

Nyelvezetében finomkodó, szereplői (vagyis inkább a szerző) gyakran használnak német kifejezéseket, hogy mutassák entellektüel, polgári mivoltukat. Maga a téma örök, időben és helyileg bárhová tehette volna, a kopt Egyiptomtól a csángókig, az akkori jelenbe ágyazni talán csak kényelmes volt, de nem ad semmi többletet, és mentes a korrajzok minden kritikus hangjától is. Mert az nem nagy tartalom, hogy a feleség boldogtalan, de túl erkölcsös (avagy nem eléggé erkölcstelen) hogy megszentségtelenítse a házasságát (avagy azt folytassa), ezért, bár férjét csak látszólag szereti, szakít szeretőjével (udvarlójával) és öngyi lesz.

Bovaryné és Nóra már 50-70 éve szökésben vannak, a pesti körúton viszont még mindig csak a végzet, s nem egy új élet elé térdelnek le a hősnők.

 


bethlen margit.jpg
Bethlen Margit (1882-1970)
(via mnl.gov.hu)

 

 

Read 2266 times

Bejelentkezés