Egy tavalyi kormányhatározat szerint Magyarország húsz hónapon keresztül, 2016. május 19-től 2017. december 31-ig Magyar Kulturális Évad keretében bemutatja kultúráját Lengyelországban. Ennek nyitányaként május 19–22. között díszvendég-országként mutatkozhattunk be a Varsói Nemzetközi Könyvvásáron. A magyar évadról és a varsói könyvvásárról Hammerstein Juditot, a Balassi Intézet főigazgatóját Lafferton Kálmán kérdezte.
Mi a célja a Lengyelországi Magyar Kulturális Évadnak?
A magyar kormánynak egyértelműen az a célja, hogy egy nagyszabású, több mint másfél évig tartó évad keretében bemutassa a magyar kultúra rendkívüli gazdagságát, a magyar–lengyel kulturális kapcsolatrendszer ezeréves örökségét, sokszínűségét, idesorolva a leginnovatívabb kortárs kezdeményezéseket is. A monstre rendezvénysorozattal elsősorban a fiatalokat szeretnénk megszólítani, mert a rendszerváltozást követően felnőtt egy generáció, amely a magyar kultúrát illetően már nem rendelkezik olyan átfogó ismeretekkel, személyes kapcsolatokkal, mint amilyennel a szüleik. Ráadásul a rendszerváltozás abban a tekintetben is változást hozott, hogy mind Magyarország, mind Lengyelország számára kinyílt a világ. Az a nagyon szoros egymásrautaltság, sorsközösség, amely a magyar–lengyel kapcsolatokat jellemezte ’89 előtt, szükségképpen lazult valamelyest.
Miért éppen most fogtak bele egy ilyen nagyszabású évad megszervezésébe?
Ennek egyik legfontosabb aktualitása, hogy ebben az évben ünnepeljük az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc, valamint a poznani munkásfelkelés 60. évfordulóját. Mi sem demonstrálja jobban a magyar–lengyel barátságot, sorsközösséget, az egymás iránt érzett szolidaritást, mint az ’56-os események. Ennél szimbolikusabb évet nem lehetett volna választani. De olyan egybeesések is hozzájárulnak, hogy ebben az évben ünnepeljük a Visegrádi Négyek 25. évfordulóját, hogy idén Wrocław Európa kulturális fővárosa, vagy hogy Krakkó lesz a színhelye júliusban a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak. Arról nem is beszélve, hogy ilyen koncentrált magyar megjelenésre nagyon régen, 18 évvel ezelőtt került sor utoljára, de az akkori rendezvény csupán három-négy hónapos programsorozat volt. Ezek együtt indokolták, hogy egy nagyszabású kulturális bemutatkozással felhívjuk a lengyelek figyelmét a magyar kultúra gazdagságára, a magyar–lengyel barátság fontosságára.
Milyen rendezvényekre kerül sor a kulturális évadban, és mekkora anyagi ráfordítással valósul meg a programsorozat?
Mintegy százötven programot szervezünk húsz lengyelországi nagyvárosban. Úgy állítottuk össze az évadot, hogy ne csak Varsóban és a dél-lengyelországi városokban legyenek kulturális programok, hanem északon is, például Gdanskban. A programsorozatban hangsúlyosak lesznek az ’56-tal kapcsolatos rendezvények. A Nemzeti Színház Tóth Ilonka című díszelőadására a Varsói Nemzeti Színházban kerül majd sor. A magyar forradalom 60. évfordulóját megemlékezések kiállítások, hangversenyek, konferenciák és filmvetítések kísérik országszerte.
A kulturális évad május 19-én a Varsói Nemzetközi Könyvvásárral vette kezdetét, ahol Magyarország volt a díszvendég. A díszvendégség után elkezdődött és jelenleg is tart a modern zenei élet egyik meghatározó együttese, a Vágtázó Csodaszarvas koncertkörútja. Júniusban a łódźi Művészeti Múzeumban Kaszás Tamás és Loránt Anikó közös munkáiból nyílik kiállítás Autonómia-gyakorlatok címmel. Júniusban és júliusban a krakkói Zsidó Kulturális Fesztiválon és a varsói Lengyel Zsidó Történeti Múzeumban lép fel az amerikai-magyar Glass House Orchestra. Július végén, a krakkói Ifjúsági Világtalálkozóhoz kapcsolódóan, a varsói ferences kolostor kerengőjében nagyszabású tárlat nyílik.
Ősszel a Nemzeti Filharmonikusok hat különböző helyszínen tartanak majd koncertet, ahol többek között Liszt, Bartók és Kodály legismertebb műveiből is adnak ízelítőt. Aztán a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum közreműködésével rendezünk sportkiállítást a Varsói Sportmúzeumban, amely a magyar sporttörténelem legnevezetesebb pillanatait idézi fel. Októberben a magyar festészet aranykorát bemutató kiállítás nyílik a Kogart Galériával együttműködésben a krakkói Nemzeti Múzeumban.
2017-ben ugyancsak számos izgalmas esemény képviseli majd a magyar kultúrát. Bemutatkozik a magyar fotóművészet, a magyar képzőművészet és a magyar filmművészet. Az új magyar filmek seregszemléje a varsói Muranów moziban lesz látható. De lesz néprajzi kiállítás, amely a magyar népi kultúrát mutatja be, Magyar divat és dizájn címmel dizájnbemutató, illetve különféle turisztikai program és utcabál is. 2017 nyarán útnak indul Lengyelországban a Węgrobus „kulturális mozgójármű”.
A magyar kormány a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad megrendezéséhez 700 millió forintnyi forrást rendelt.
Kik képviselték Magyarországot a Varsói Nemzetközi Könyvvásáron?
Nagyon fontos volt, hogy az évad programsorozatát egy olyan könyves rendezvénnyel nyithattuk, ahol mi voltunk a díszvendégek, és bemutathattuk a magyar irodalom gazdagságát. Ha visszatekintünk az elmúlt 26 évre, akkor elmondható, hogy a magyar irodalom a rendszerváltozás óta folyamatosan tudott sikereket felmutatni külföldön, ezért az ismertsége és pozíciója sokat erősödött. Ebben benne van Kertész Imre Nobel-díja, a ’99-es frankfurti díszvendégség és azok a sikerszerzőink, akik külföldön sztárszerzőknek számítanak: Márai Sándor, Szerb Antal, Szabó Magda, Esterházy Péter, Konrád György, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Spiró György, Dragomán György… Tehát nem igazak azok a nagy múltra visszatekintő sirámok, hogy a magyar irodalom senkit sem érdekel Európában. Ellenkezőleg, a magyar irodalom a hálás kulturális diplomáciai „exportcikkeinkhez” sorakozott fel. Daniel Kehlman írta tavaly októberben a Spiegelben, ha valaki igazán jó irodalmat keres, akkor ne Franciaországra vagy Németországra figyeljen, hanem Magyarországra.
Tizenhárom kortárs magyar szerző vett részt a könyvvásár programjain, és több mint húsz kortárs és klasszikus magyar mű jelent meg lengyel fordításban. Többek között Kertész Imre Végső kocsma című kötete, Spiró György Tavaszi Tárlat című regénye, Csics Gyula Magyar forradalom 1956. című naplója, Háy János A bogyósgyümölcskertész fia című novellafüzére, Oláh János Belső tükör című verseskötete, Szalai Attila Szepsi Csombor Márton utazásai című riportkönyve, Varga E. László Dwa bratanki… című dokumentumgyűjteménye, Kiss Gy. László Közép-Európáról szóló esszékötete és Grendel Lajos elbeszélései. Kimondottan sikeresek voltak a női kortárs szerzők művei is, Tóth Krisztina Vonalkód című kötete, Tompa Andrea A hóhér háza című könyve és Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című regénye. A klasszikus művek közül Márai Sándor Harminc ezüst című kötetét, Csáth Géza Ópium című válogatott novelláit és Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényének képregény-változatát jelentettük meg lengyelül.
A vásárral egy időben külső helyszíneken is zajlottak programok. A nyitónapon nagy gálarendezvényre került sor a Varsói Nemzeti Színházban. A Lengyel Zsidóság Történeti Múzeumában a Zeszyty Literackie magyar különszámának bemutatójára invitáltuk az irodalomszerető lengyel nagyközönséget, a Mito kortárs művészeti kávézóban Bodor Johanna és Háy János beszélgetett centrumokról és perifériákról, továbbá bemutatkozott a magyar slam poetry Pion István, Simon Márton és a Gourmand Zenekar közreműködésével. Három fantasztikus kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők a vásár ideje alatt. A Pál utcai fiúkról szólót a könyvet megjelentető lengyel kiadóval közösen szerveztük, a könyvvásárra vezető sétányon látható tárlatot a Fortepan képanyagából válogattuk, amely olyan magyar emberek fotóiból állt össze, akik 1911–1989 között Lengyelországban fotóztak, a harmadik kiállítás pedig Kinski Imre a két világháború között készült budapesti fotóit mutatta be Kaiser Ottó kortárs fotóművész ugyanazokon a helyszíneken készült fényképeivel együtt. Ezen felül Varsó belvárosában, egy divatos, ismert galériában, 5 magyar és 5 lengyel galéria mutatkozott be egy közös kiállítás keretében. És ahogyan az a díszvendég-programok esetében lenni szokott, volt borkóstoló és főzőshow is Mautner Zsófiával és egy lengyel gasztroblogger sztár közreműködésével. Összegzésképpen egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar irodalom lengyelországi jelenléte, ismertségének növelése szempontjából rendkívül eredményesnek bizonyult a Varsói Nemzetközi Könyvvásár.
Végül el szeretném mondani, hogy nagyon büszkék vagyunk a Publishing Hungary programunkra, amely ugyan csak 2012-ben indult, de ha visszatekintünk arra, hány nemzetközi könyvvásáron vettünk részt, hány díszvendég-programot bonyolítottunk le, akkor tényszerűen megállapíthatjuk, hogy a Balassi Intézet jelentősen hozzájárult a magyar irodalom külföldi sikeréhez. Az elmúlt négy év bebizonyította, hogy érdemes energiát és pénzt is fektetni a nemzetközi könyvvásári megjelenésekbe.
Biztosított a szükséges anyagi forrás a Publishing Hungary program jövőbeni folytatásához?
Minden jel arra mutat, hogy igen. Annyi bizonyos, hogy ebben az évben rendelkezésre áll a szükséges keret és megvan az éves programunk. Túl vagyunk egy sikeres tajvani díszvendégségen és egy hangsúlyos lipcsei programon. A legközelebbi feladatot az augusztusi Pekingi Könyvvásár adja, amelynek az az érdekessége, hogy Közép-Kelet-Európa több országa közösen tölti be a díszvendég-szerepet. Októberben szokásosan Frankfurt jelenti a kihívást, ami most azért lesz különösen fontos, mert a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével együtt szeretnénk a standot is megújítani. És ott leszünk a Marosvásárhelyi Könyvvásáron is. A jövőben szeretnénk nemcsak a könyvvásári jelenlétekre koncentrálni, hanem aktívan bekapcsolódni az irodalmi fesztiválokba is. Az első kísérletet erre tavaly ősszel megtettük, amikor a Balassi Intézet aktív együttműködő partnere volt a Margó Irodalmi Fesztiválnak.
Indokolt lenne ugyanakkor a keret további bővítése. Számos tervünk van arra, hogyan lehet ezt a programot még eredményesebben működtetni. Fontos lenne például a fordítástámogatást megerősíteni, ami jelenleg nagyon kis költségvetéssel működik. Ha meggondoljuk, hogy román szomszédaink a gazdasági megszorításokat követően is mekkora összeget fordítanak a román könyvkultúra külföldi népszerűsítésére, akkor beláthatjuk, van még hova fejlődnünk.
