Günter Grass Nobel-díjas német író hétfőn, 87 éves korában hunyt el egy lübecki klinikán egy közelebbről meg nem nevezett fertőzésben. A kortárs német irodalom egyik legnagyobb alakjának számító szerző halálának hírét kiadója, a göttingeni Steidl Verlag jelentette be. Günter Grass az utóbbi években a Lübeck melletti Behlendorfban élt.
A társadalompolitikai kérdéseket egész életében szenvedélyesen taglaló írónak már az első, 1959-ben megjelent regénye, A bádogdob világsiker lett. Emellett olyan jelentős, magyarul is megjelent alkotások fűződnek a nevéhez, mint A hal vagy a Kutyaévek. 1999-ben egész életművét ismerték el az irodalmi Nobel-díjjal. A 20. század második felének külföldön legismertebb német írója volt, a világháború utáni Németország élő lelkiismeretének számított.
Portré
Günter Grass 1927. október 16-án született Danzigban (ma: Gdansk, Lengyelország). Szülővárosa gyermekkorának és legfontosabb műveinek színtere, ahol apjának kis fűszerüzlete volt. Anyja a kis létszámú szláv kasub népcsoportból származott.
1944 őszén, 17 évesen besorozták a Waffen-SS egyik páncélos hadosztályába, a háború végén amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946 elején szabadult. Ezt követően volt földmunkás, káliumbányász, 1948-tól tanult rajzot és szobrászatot. Irodalmi pályája az ötvenes években indult. Csatlakozott a német irodalom megújítására alakult Gruppe 47 csoporthoz, amelynek Heinrich Böll is tagja volt. 1956 és 1960 között Párizsban élt, ott kezdett drámaírásba is, első darabjain erősen érezhető az abszurd színház hatása.
1959-ben jelent meg talán mindmáig legnépszerűbb regénye, A bádogdob, amely meghozta számára a világhírt. A világ szörnyűségei elleni tiltakozásból törpének megmaradó Oscar Matzerath története a 20. század eleji német valóság szatirikus rajza. Fogadtatása vegyes volt, sokan nihilistának, obszcénnek és istenkáromlónak tartották, de Franciaországban elnyerte a legjobb külföldi könyvnek járó díjat. A műből 1979-ben Volker Schlöndorff rendezésében készült film Oscar- és Arany Pálma díjat is kapott
A bádogdob az úgynevezett Danzig-trilógia első darabja, a folytatásokban (Macska és egér, Kutyaévek) a kispolgári fiatalok háború alatti életével, a háborús bűnösök megítélésével foglalkozott. Az író 1960-ban Nyugat-Berlinben telepedett le. A hetvenes és nyolcvanas években született műveinek fő témája is a kortárs német politika és a közelmúlt története volt.
Figyelme a politika felé fordult, Németország Szociáldemokrata Pártját (SPD) támogatta, egy ideig a pártvezető, majd szövetségi kancellár Willy Brandt beszédeit írta. 1982-ben párttag lett, de fokozatosan kiábrándult, és 1992-ben kilépett az SPD-ből. 1983-ban a Berlini Művészeti Akadémia elnökévé választották, de 1989-ben otthagyta a testületet, mert tagjai nem vállaltak szolidaritást az iráni iszlám vezetés által fatvával sújtott íróval, Salman Rushdie-val. A nyolcvanas évek végén írott művei kiábrándultságát tükrözték, A patkánynő (1986) című regényében az emberi faj és civilizáció végnapjait ábrázolta. 1993-ban szülővárosa díszpolgárává és a gdanski egyetem díszdoktorává választották.
1995-ben jelent meg heves társadalmi vitát kiváltó Nehéz kérdés című regénye, amely a berlini fal leomlásának következményeivel foglalkozott.
Az irodalmi Nobel-díjat 1999-ben kapta meg, mert „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”.
2002-ben élénk visszhangot váltott ki Ráklépésben című, a második világháború német áldozatairól szóló regénye. Könnyedebb témájú az erotikus verseket és rajzokat tartalmazó Utolsó táncok című kötete és Az árnyék című könyve, amelyben 108 litográfiája is látható.
A Nobel-díjas író megszólalásai, írásai miatt gyakorta került a viták középpontjába. 2006 nyarán a Hagymahántás közben című kötete megjelenése előtt bevallotta, hogy 17 évesen a Waffen SS tagja lett. Több bírálója a Nobel-díj visszaadására kötelezte volna, mások pedig nem értették, hogy a történelmi múlttal való szembenézést és elszámolást sürgető író miért csak ekkor állt elő ezzel az életrajzi adattal. A támadásokra azt felelte: csak öregkorára talált rá a megfelelő formulára, hogy beszéljen Waffen SS-múltjáról. 2012 áprilisában az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című versével kavart vihart.
Izrael nemkívánatos személynek nyilvánította, mert Grass azt állította, hogy Izrael egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkezik, Irán ellen fontolgatott megelőző csapása pedig az egész világ békéjét fenyegeti. Néhány hónap múlva az izraeli atomtitkokat leleplező, a zsidó államban bebörtönzött idős tudóst méltató Napjaink hőse (Ein Held unserer Tage) című versével borzolta a kedélyeket.
A vitatható tények és megnyilvánulások ellenére az írót tisztelet és szeretet övezte: 2009-ben Günter Grass Múzeumot alapítottak Gdanskban, azóta minden évben Grassomania Fesztivált rendeznek tiszteletére. A tavalyi ünnepségen saját, A foglyul ejtett hal című szobrát avathatta fel. Egy Grassówka nevű „oktatójátékot” találtak ki regényhőseiről az író Danzigban játszódó műveinek nyomába eredve. Róla nevezték el az 11496 Grass nevű kisbolygót is.
Az író 2004-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt.
Reakciók Günter Grass halálhírére
Joachim Gauck német államfő szerint Günter Grass a német irodalom kiemelkedő alkotója volt, műveiben „több nemzedék nagy reményei és tévedései, félelmei és vágyai mutatkoznak meg”. A szövetségi elnök a hétfőn elhunyt Nobel-díjas író özvegyének küldött részvétnyilvánító táviratában kiemelte, hogy Grass nagy művész és politikai gondolkodó volt, aki jelentősen meghatározta az utóbbi évtizedek német politikai vitáit. „Életműve országunk lenyűgöző tükre, és irodalmi és művészeti örökségének maradandó része” – hangsúlyozta Joachim Gauck.
Angela Merkel kancellár részvétnyilvánító táviratában azt írta, hogy Günter Grass halálával Németország „elveszített egy művészt, akitől mély tisztelettel búcsúzom”. Günter Grass – aki számos alkalommal bírálta Merkel politikáját - a kancellár távirata szerint igen nagy mértékben járult hozzá a második világháború utáni Németország fejlődéséhez a művészi, társadalmi és politikai szerepvállalásával.
Lech Walesa volt lengyel államfő, a Grass szülővárosában, Gdanskban (Grass születése idején: Danzig) alakult Szolidaritás szakszervezet – a rendszerváltás előtti lengyel demokratikus ellenzék egyik legfontosabb szervezete – alapítója, volt vezetője is megemlékezett a város irodalmi Nobel-díjas szülöttéről. Kiemelte, hogy jó emlékeket őriz a német művészről, akit „nagyon szeretnek Gdanskban”.
Norbert Lammert, a német törvényhozás alsóháza, a Bundestag elnöke részvétnyilvánító táviratában hangsúlyozta, hogy Grass halálával nemcsak a német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alkotója távozott, hanem egy „elkötelezett állampolgár”, aki mindig nyilvánosan állást foglalt a számára fontos ügyekben és „egyenesen kereste a heves vita” lehetőségét, aminek révén a német közélet egyik legtekintélyesebb szereplőjévé vált.
Monika Grütters kulturális államminiszter közleménye szerint Günter Grass „egyedülálló szónok, esszéista, és mindenekelőtt páratlan történetmesélő volt a legújabb kori német történelemben, amely minden törésével együtt az ő személyes története is volt”. Az államminiszter hozzátette: Günter Grass világirodalmi jelentőségű alkotó volt és „irodalmi hagyatéka Goethe hagyatéka mellé kerül”.
Günter Grass halála mélyen megrázó - reagált Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, a szociáldemokrata párt politikusa (SPD) a pártot sokáig támogató író halálhírére. A külügyminisztérium szóvivője Berlinben a tárcavezető Twitter-üzenetéhez hozzátette: Günter Grass a Hanza-város Lübeck nagyszerű polgára volt és halála azért is tragikus, mert éppen egy nappal azelőtt történt, hogy a G7-csoport külügyminiszteri értekezlete révén a világ figyelme Lübeckre irányul.
Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke az elnökség hétfői berlini ülése után tett nyilatkozatában kiemelte, hogy „a szociáldemokrácia elveszítette egy nagy barátját”. Az elnökség egyperces néma tiszteletadással adózott Grass emléke előtt - tette hozzá.
A Berlini Művészeti Akadémia (AdK) elnöke, Klaus Staeck azt mondta: a világ a szavak egyik legnagyobb mesterét veszítette el, Németország pedig az egyik legelszántabb polgárát. Günter Grass – aki 1983-tól kilépéséig, 1986-ig az AdK elnöke volt – „soha nem tért ki a vita elől, ha úgy érezte, hogy veszélybe került a demokrácia” – mondta Klaus Staeck.
A német könyvkiadók és könyvterjesztők egyesülete (Börsenverein des Deutschen Buchhandels) szerint Günter Grass világirodalmi jelentőségű életművet hozott létre, és halálával a német irodalom az egyik legnagyobb alkotóját veszítette el.
A straeleni Európai Fordító Kollégium (Fordítóház) közleményében kiemelte, hogy Günter Grass „a fordítók nagy barátja” volt. Az író egy szövegét idézve hozzátették, Grass mindig is azt vallotta, hogy „a fordító a legfigyelmesebb olvasó”. Az utóbbi bő 30 évben a straeleni Fordítóházban egy-egy új Grass-kötet megjelenése után konferenciát szerveztek az író műveivel foglalkozó fordítóknak, és a tanácskozásokon a szerző is mindig részt vett.
A háború utáni német irodalom vezéralakjának, nemzedéke élő lelkiismeretének nevezte Günter Grasst Barna Imre, az Európa Könyvkiadó korábbi vezetője.
Felidézte, hogy az író 2004-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. Magyarországi látogatásakor fontos és szinte előzmény nélküli, emlékezetes beszélgetés történt: a két irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imre és Günter Grass cserélt eszmét Dalos György közreműködésével. Barna Imre kiemelte, hogy két olyan ember ült le egymás mellé, akiket a történelem a szögesdrót egyik, illetve másik oldalára rendelt ifjúságukban.
Az Európa adta ki Günter Grass több művét is, és mint Barna Imre visszaemlékezett, nagy élmény volt a német íróval találkozni, aki személyesen is igen mély benyomást tett rá, de a nyilvános szereplései során is brillírozott.
Kiemelte: Günter Grass a háború utáni német irodalom legnagyobb alakja és megújítója volt, a Gruppe 47 irodalmi csoport alapítója azonban a politikai életben is igazodási ponttá vált, baloldali politikai aktivistaként még a szociáldemokraták kampányát is segítette.
„Politikusi alkat lévén az új nemzedék élő lelkiismeretévé vált” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a Nobel-díjjal jutalmazott író kezdett el először foglalkozni a németek szenvedéstörténetével, amellyel – mint korábban is gyakran – szintén tabukat döntött. Barna Imre szerint valószínűleg a körülette zajló viták – például, hogy 2006-ban egy interjúban is elmondta: a háborúban a Waffen SS-nél szolgált – inspiriálták az alkotót, hogy továbbra is politizáljon, hogy újabb és újabb provokatív írásokat jelentessen meg.
„A Nobel-díjjal az egész, A bádogdobbal kezdődő hatalmas életművet ismerték el, ez a kései díj csak megerősítette azt, amit a világ már amúgy is tudott” – fogalmazott Barna Imre. Megjegyezte: nem csoda, hogy mindenki erről a regényéről ismeri Günter Grass művészetét, hiszen későbbi alkotásai is ehhez nyúlnak vissza, példaként említve az állatmotívumok szerepeltetését, valamint az írói látásmódként alkalmazott „múltfeltáró mítoszteremtést”.
Barna Imre emlékeztetett arra, hogy Günter Grass a második könyvét, a Macska és egér című művét tartotta írói csúcspontjának, ebben kamaszkorának élményeit dolgozta fel.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy Günter Grass szobrász és grafikus is volt. A német író számos könyvet illusztrált, magyarul is megjelent például 2005-ben Andersen, a nagy dán mesemondó születésének kétszázadik évfordulójára időzített monumentális album, Az árnyék, amelyhez 108 litográfiát készített, de Németországban az ő illusztrációival adták ki a Kutyaévek díszkiadását.
A kiadó főmunkatársa kiemelte: Günter Grass regényt ugyan nem írt már, de verseket igen, amelyek szerinte versformába tördelt publicisztikaként, tárcaként is olvashatók. „Bogaras öregember hírében állt, aki élvezte, ha felbosszanthatja környezetét radikalizmusával, poénjaival” – vélekedett ezen írásokról.
Barna Imre ugyanakkor hangsúlyozta: a huszadik századi irodalom alapműve A bádogdob, az író halálával pedig elkezdődhet az az időszak, amelynek végén kiderül, hogy hol is van Günter Grass helye az irodalmi kánonban.
(MTI–Fotó: Leipziger Buchmesse)
