Daniel Bănulescu Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című regényét Demény Péter fordításában olvashatják. A regény szemtelen bátorsággal dolgozza fel a románok életében még jelenlevő történelmet. Egy olyan múltfeldolgozásról beszélhetünk, ami alárendelődik az irodalomnak és egy izgalmas történetbe foglalja azt, amivel a Kelet-Európa még mindig nehezen tud szembenézni. [Daniel Bănulescu román íróval Győrfi Kata beszélget]

Szükség esetén tényleg elbújtatta volna Ceaușescut, mint a regénybeli Daniel?

Egy annyira jó rejtekhelyet készítettem elő Nicolae Ceaușescunak, hogy még így huszonöt év után sincs értelme hazavágni a titkot és felfedni hollétét. Tartogatom Románia vagy Magyarország új vezetőinek. A világ minden részéről mentek meg szimpatikus elnököket és diktátorokat.

A román közönség eszményi befogadója az Ön regényeinek és verseinek. Fiatal erdélyi magyarként, aki csak véletlenül tud románul még mindig közelebb érzem magamhoz az ironikusan absztrahált közelmúltbéli történelmi alakok, történések és mindennapok újraértelmezését. Mi marad a Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című regényéből annak, aki fordításban olvassa?

Hét alapvető emberi arckifejezés létezik: a boldogság, a szomorúság, a meglepettség, a düh, az undor, a sírás és a nevetés. Ezt a hét kifejezést a világ minden részén minden ember ugyanúgy érti. Ez történik egy jó könyv esetében is. Egy jó könyv magában hordozza, hogy a legkülönbözőbb emberek ugyanúgy értik. A kérdés az, hogy a Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! jó könyv-e. Ha igen, akkor a román, a magyar, az angol és a madagaszkári olvasó is jól fogja érteni. De ezt a kérdést nem nekem, hanem magának kell megválaszolni.

Mennyire egyeztethető a regény elbeszélője, ez a Daniel Bănulescu, aki egy nárcisztikus, a kommunista rendszerrel kapcsolatban passzívan rezisztens író, azzal a Daniel Bănulescu íróval, aki ezzel a regényével karakteresen bírálja a kommunista Romániát?

Minden emberben százféle személy lakozik. A két nevemet viselő írói álláspont kiegészíti egymást és egyetlen céljuk van: életet adni egy csodálatos könyvnek, amely boldogságot és bölcsességet ébreszt az olvasó szívében. A jó irodalom, azt gondolom, olyan mint egy jól képzett életmentő. Az irodalom felerősíti és virágba borítja az életet. Az irodalom az én tanítónőm, aki megtanít lebegni.

A nyolcvanas évek román valóságát groteszken és abszurdan ábrázolja. A kutyák a személyes és a társadalmi vonalon is kiemelt szerepet kapnak. Miért éppen a kutya?

Vidéki környezetben a ló volt az ember kisöccse. A városi miliőben a kutya vette át a ló szerepét. Azt veszem észre, hogy a városlakók nagy része gyakrabban sétál a kutyájával, mint a párjával.
A városban gyakoribbak a kutyák, mint a galambok. Az írók tehát rákényszerülnek belerakni őket a regényeikbe – így váltak a kutyák román szereplőkké. A valóság határozza meg ezt a helyzetet.
Nicolae Ceaușescu és az általa elhagyott román nép kutyák által is párbajozott. Csakhogy néhány példát említsek: Ceaușescut szinte állandó jelleggel két óriási, védelmére kiképzett labrador kísérte.
A román nép pedig néha szövetségeseként használta a kutyákat. Előfordult, hogy a kóbor ebeket fehérbe öltöztették, a ruháikra ceaușecu-ellenes szlogeneket írtak és beengedték őket az elnöki konvoj autói közé, hogy a négylábúak képviseljék azt az igazságot, amit az emberek féltek kimondani. Mindkét példát a Nicolae Ceaușescu vezette román valóságból ragadtam ki és igazak.

A regény szüzséje több szálon fut, nem tudnám megmondani, hogy melyik a legfontosabb. El tudja képzelni, hogy valamelyik főszereplő történetét folytassa, ki a kedvence?

A Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! három szálon fut. A Nicolae Ceaușescu vonala, amelyben a diktátor a világ minden tehetségének birtokában van és egy gúnyos, hálátlan nép fölött uralkodik. A bukaresti tolvajoké, akiknek mesterségbeli tudása csodaszámba megy. A Lakatfű vezette banda, az egyetlen olyan társadalmi kategória, amelyet a hatalom nem rémített és bénított meg. Ezek a regényben fokozatosan a Ceaușescu-rezsim ellen küzdő egyfajta forradalmárokká, betyárokká alakulnak. És a harmadik, az újonc író, Daniel Bănulescu illetve az ő szeretője, Clipsy vonala. Ez a három szál összefügg és meghatározza egymást. A könyv célja, hogy izgalmas, óvatos legyen, hogy történései fokozatosan derüljenek ki, mint egy kaland- vagy detektív regényben – akár az európai Ezeregyéjszaka meséi.
A kérdésével előrejelezte, amit akartam mondani. A Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! egyrészt egy önálló regény, másrészt része a Világ legszebb története (CEA MAI FRUMOASA POVESTE A LUMII – saját ford.) című regénynemzettségnek (Clan de Romane - saját ford.). Ez a sorozat négy regényt tartalmaz, amikből jelenleg három van kész.
A következő regényekben az Ördög Bukarestbe utazik és felülvizsgálja kedvenc városát. A Ceausecu és a tolvajok közötti harc annyira kiéleződik, hogy az egész egy városi gerillává alakul.A Regénynemzetség következő darabja Minden idők legjobb regénye (Cel mai bun roman al tuturor timpurilor – saját ford.) címet viseli.
Kedvenc szereplőim egymás riválisai: Nicolae Ceaușescu és Lakatfű.

A nagyon izgalmas hiperrealisztikus stílusban megírt történetben fontos helyeken reflektál az írásra, az alkotásra. Mi a különbség a 80-as évekbeli és a mostani alkotói hitvallása között?

A mostani elvemről fogok beszélni, ami nagyvonalakban, de kisebb mértékben magába foglalja a nyolcvanas évekbeli ars poeticámat is.
Rájöttem, hogy egy jó könyv, egy jó cselekedet. De, mert a szerző halála után is megjelenik – különleges jócselekedet.
A jó irodalom a gyerekkori mesék és a bennük levő forradalmi erő félelmetes keveréke. A jó irodalom közeli kapcsolatban van a vallással és az imádsággal. A jó irodalom a mi szegény tanítónőnk, aki megtanít lebegni.

[Győrfi Kata]