Az elmúlt évtizedekben sokan temették a Gutenberg-galaxist, amely, megítélésem szerint, az informatika világával kibővül, és átváltoztatva kissé, de tovább él.
Miért fontos a nyomtatott könyv? Azt tudjuk, hogy milyen időtávon képes megőrizni, tezaurálni az évszázadok alatt felhalmozott tudást a nyomtatott forma. De a modern információhordozók élettartamáról, arról, hogy azok meddig őrzik meg a tartalmakat, néhány évtizedes tapasztalatunk van csupán. Ma már gyakorlatilag olvashatatlanok az egykor floppilemezeken tárolt anyagok, mert a hardvereszközök, az újabb, korszerű információtároló technikák viharos gyorsasággal léptek rajtuk túl.
A könyv nemcsak fizikai tárgy, hanem életérzés. Illata van, tapintása, betölti tereinket, létrehozza a bármikor elérhető kulturális érték tudatát, otthonunk részévé válik stb. Most, a járvány idején különösen felértékelődik a könyvek szerepe. Kiváló megoldás például az e-színház, de a közösségi élményt nagyon nehéz reprodukálni.
Minden ágazatot sújt ez a váratlan helyzet, amely felkészületlenül ért bennünket. Ez alól a könyvszakma sem kivétel. Nézzük a jelenlegi állapotot.
Három éve egy rendkívül súlyos válságot kellett megélnünk a Könyvbazár Kft. bukásával. A kiadók jelentős része a mai napig érzi, és küzdenek a soha meg nem térülő pénzügyi veszteség következményeivel. A szakma átstrukturálódott, és monopolisztikus terjesztési rendszerek alakultak ki, erős kiadói hátterekkel. A kilencvenes évek eleje óta szakmánkban egyértelműen a bizományosi rendszer vált gyakorlattá. A szakmai láncolatnak öt szereplője van. Papírszállító, nyomda, kiadó, terjesztő, vásárló. Pénzügyi szempontból a legkitettebb szereplő a kiadó. A papírkereskedő fix fizetéssel szállít a nyomdának, a nyomda általában 90 napos fizetési határidővel szállít a kiadónak. A bizományosi rendszer miatt a kiadó havonta kap elszámolást a terjesztőtől, aki az elszámolásban szereplő összeget 45-60 nap múlva fizeti ki.
Szakmánk átlagos forgási sebessége egy év, vagyis szerencsés esetben egy év alatt térül meg a befektetés, miközben a kiadóknak átlagosan a megjelenés után 90 nappal ki kell fizetniük a megjelent könyv költségeinek a 90 százalékát.
Magyarországon évente kb. 8000 cím jelenik meg, fokozatosan csökkenő példányszámok mellett. A 10 000 példány felett megjelentetett művek száma egy évben nem éri el a 100-at, vagyis nagyjából az 500–3000 példányban kiadott munkák adják a címek elsöprő hányadát. Ha könyvszakmáról beszélünk, akkor ez olyan, mintha a gépjárműgyártásról értekeznénk a robogótól a teherautóig. Teljesen más felkészültséget, szervezetet, pénzügyi finanszírozást igényel egy színes sorozat fejlesztése, egy szakkönyv kiadása, vagy egy külföldről megvásárolt sikerkönyv lefordítása.
Ahhoz, hogy a csökkenő példányszámok mellett egy kiadó évről évre tartani tudja az árbevételét, az eddigieknél jóval nagyobb anyagi és humán erőfeszítés szükséges. Idén a járvány következtében – az évből hátra lévő hetek forgalmának függvényében – várhatóan 3–5 milliárd forint forgalomkieséssel számolhatunk. Az évtizedes gyakorlat szerint a novemberi és decemberi forgalom alapvetően meghatározza a könyvszakma éves teljesítményét.
Az off-line (bolti) forgalom „békeidőben” kb. 65 százalékos mértékű. Az első félévben súlyosan érintett bennünket a több héten át tartó boltbezárások miatti forgalomkiesés, amelyet a növekvő online értékesítés sem tudott pótolni. Sok alulfinanszírozott kis-közepes kiadó volt kénytelen jelentősen redukálni tevékenységeit, illetve csökkenteni költségeit. Természetesen ez az időszak a terjesztőket is rendkívül súlyosan érintette.
A Nemzetközi Könyvfesztivál, valamint az Ünnepi Könyvhét elmaradása nem csak anyagi szempontból hatott erősen a kiadókra, a kereskedőkre és a szerzőkre egyaránt. A könyvkiadás nem rövid ciklusú tevékenység, vagyis a karácsonyi szezon előkészítése hosszú hónapokkal a megjelenés előtt elkezdődik. A nyári sokk után sokan bizakodtak az őszi-téli konszolidációban. A jelenlegi helyzet sajnos nem igazolja a várakozásokat. A kiadók már nem tudják „megfogni” a kibocsátásaikat, vagyis egy esetleges erősebb forgalomkiesés dominóelvszerűen hathat a kereskedőkre, kiadókra, nyomdákra és a szerzőkre.
Az újbóli lockdown, a rövidített nyitva tartás miatt újból érezhető a boltok forgalmának, a vásárlások számának a csökkenése. A legtöbb kiadó kényszerből adódóan próbálja növelni online aktivitását különböző rendkívüli akciókkal. Csökkenő forgalom esetén a szakma összes szereplője komoly nehézség elé nézhet, ennek kihatásai hosszútávúak lehetnek.
Megítélésem szerint több megoldás vagy problémaenyhítés létezhet – amelyeknek a kulcsa az állami források allokálása, illetve adókedvezmény – anélkül, hogy ez közvetlen állami beavatkozást jelentene szakmánk életébe. Áprilisban a kormány megbízott képviselője 1 milliárd többletforrást ígért a könyvesek megsegítésére, amelyből egy szerény, csak a MKKE tagjai számára meghirdetett 200 millió forintos könyvvásárlás valósult meg. Ez fontos volt, de nagyon szerény mértékű a problémák nagyságrendjéhez képest.
Néhány lehetséges megoldási javaslat, amelyek enyhítenénk szakmánk gondjait:
1. Márai-program. Amikor skandináv minta alapján megfogalmaztuk ezt az elképzelést, a program 1 milliárd forinttal indult volna. A kormányváltás következtében ez az összeg radikálisan csökkent, sőt L. Simon László államtitkár az egész elgondolást szerette volna felszámolni. Végül is 100 millió forinttal ment tovább a program, amely elsősorban a könyvtárakat támogatta, hiszen a kiadók csak a már megjelentetett könyveikkel pályázhatnak.
A programba bekerülő könyveket egy kuratórium szűri meg, amely – megítélésem szerint – nem elfogadható, hiszen a kedvezményezett könyvtáraknak, a könyvtárosoknak nincs joguk beleszólni a listára kerülő könyvek kiválasztásába. A pandémia következtében a könyvtárak állománygyarapítási kerete is feltételezhetően csökkent, ezért szükségesnek látom a folyamatot felgyorsítani, és a keretösszeget minimum 500 millió forintra felemelni.
2. Fontosnak tartom a Nemzeti Kulturális Alap könyvkiadást támogató kuratóriumának rendelkezésre álló keretösszegét megemelni.
3. 1996-tól működött a pedagógusok könyvvásárlását támogató rendszer, amelyet a jelenlegi kormány eltörölt. Ebben a helyzetben kiemelten fontos, hogy a több mint 100 000 pedagógus lehetőséget kapjon „munkaeszközének” megvásárlásához, havi 10 000 forint értékben, például úgy, hogy a számlával igazolt könyvvásárlások évi 120 000 forint értékig leírhatók legyenek az adóalapból.
4. Egy lehetséges támogatási forma a francia minta, amely szerint a pandémiás időszakban az online vásárlások posta- vagy futárköltségeit az állam átvállalja.
5. A kiadók, nyomdák és szerzők számára ez az időszak rendkívüli kockázatot jelent, ezért átgondolásra érdemesnek tartom, hogy a szeptember 1-je és december 31-e között megjelentetett szépirodalmi, ismeretterjesztő, szak- és felsőoktatási, valamint gyerekkönyvek nyomdaköltségeinek 20 százalékát vállalja át egy erre a célra létre hozott alap.
6. A kereskedelem szintén nehéz helyzetbe került, ezért javaslom, hogy a szeptember 1-je és december 31-e közötti időszakra egy erre a célra létre hozott alap vállalja át a boltok bérleti díjának 10 százalékát.
7. Az e-könyvek 27 százalékos áfáját szükséges lenne 5 százalékra csökkenteni, ezzel meg lehetne fékezni az egyre szaporodó fekete letöltéseket. A szakmánkra leselkedő veszélyek közé sorolandó ugyanis az illegális letöltések rendkívül magas aránya. Évekkel ezelőtt a NAV Bűnügyi Főigazgatósága létrehozott egy szervezetet, amelynek feladata ennek megakadályozása volt. Ezt a tevékenységet megszüntették, emiatt jelenleg a kiadók gyakorlatilag esélytelenül küzdenek kiadványaik védelme érdekében. Kiadói csoportunktól ezres nagyságrendben kerülnek a világhálóra címek illegális módon, utolérhetetlen szervereken keresztül.
E javaslatok a személyes véleményemet tükrözik annak érdekében, hogy szakmánk meg tudja tartani és védeni a munkahelyeket, és a kevésbé tőkeerős szereplők is átvészelhessék a jelenlegi nagyon nehéz időszakot.
Kocsis András Sándor
(Az írás a 2020.12.02-i Népszavában jelent meg)