Ffi: Így van pontosan. A kajakot se felejtettem el, tudom, hol a tárló kulcsa. A hűtő is pontosan. Laci kérdezte, valami konzervet akarunk-e. Nem akarunk. Erre elmagyarázta a konzerv és a rövid nyaralás kölcsönös előnyeit. Erre elmagyaráztam neki a nő és nő közti különbséget: 1. nő, aki utálja a konyhát nyáron és általában, 2. nő, aki örömmel főz a babájának, mert ritkán teheti. A konyha közös terep. Mindenre alkalmatos krumpli- és zöldbabpucolás közben. De akár egy jámbor rántotta közben is, amikor elvileg nincs idő semmire, és mégis. Ezt csak az ilyen konyhakerülő vén macsó nem érti meg, mint ő.

Tavaszkapu felnőtteknek 2.

Akkor szerdán

21:29

Ffi: Hahó! Gépnél tetszel lenni?

21:30

Nő: Lassú vagy, elképesztően lassú. Arról volt szó, hogy este jöszöl, most meg itt az éjszaka. Nyolctól csak várok. Kétszer vesztem össze a gyerekekkel, kétszer programoztam rosszul ezt a kurva mosógépet, amit a leírás szerint nem lehet félreprogramozni. Murci fiam kérdezi, mi lenne, ha katonaiskolába menne tovább, csak hápogtam. Nincs senki, aki érvénnyel elmagyarázná egy kiskamasznak a katonalét lényegét.

21:35

Ffi: Kéretik nem lebaszni, mára kijutott a jóból keményen, éppen nem fér mellé a tiéd.

21:36

Nő: Nincs tervben. Csak megjegyzem, úgy beszélsz, tegnap is, mint aki nem érdemel lebaszást. Mintha a nap az égen ragyogna, mintha a terasz árnyékában hevernénk, az elhíresült a kockás pléden száradnánk éppen valami nagy disznóság után, egymás meztelen seggéről hajtanánk a legyeket, közben az ismétlésen töröm a fejem. Az alternatíva, hogy leúszunk a vörös szikláig, visszaúton talponálló-bolt komplexum, egy korsó sör, egy barna kenyér. Sétálunk. Nincs kenyerünk. Nem morogsz a kánikulai nap miatt. Éppen megjegyzem magamnak, hogy jókedved van, nem szenvedsz a melegtől, mi történhetett, mi van. Éppen arra gondolok, ezt feljegyzem magamnak, hogy dokumentum legyen, amikor becsörren az fb.

21:41

Ffi: Két pohár bor. Erről a szövegről azt mutatja a szonda, két pohár bor. Minimum két pohár rózsaszín.

21:42

Nő: Soha nem iszom, amikor várlak. Ha nem várlak, százszor előbb eszembe jut, de akkor se iszom, csak a legvégén. Veled ittam utoljára alkoholt. A fél üveg rozéd a kamrában. Hozzá se nyúltam

Azon gondolkodtam, hányszor úsztunk le a vörös kőig. Emlékszel?

21:43

Ffi: Sokszor.

21:43

Nő: Pontosabban.

21:43

Ffi: Fogalmam nincs, de foggggalmam nincs. Szeretném, ha ilyen problémáim lehetnének. Hol lehet elintézni?

Judit, jól vagy?

21:34

Nő: Miért ne lennék jól? Mi bajod ezzel? Elszórakoztattam magam várakozás közben. A hat év hat hetének legkevesebb negyvenkét napjából hét nap biztosan nem. Kétezer-tízben végig esett. Szétfagytunk, nem tudtad beüzemelni a fűtést. A maradék lehető harminchat napon egyszer mindenképpen. Reggel. De lesétáltunk délben, este, ha kedved volt. mennyi ez összesen? Nyolcvanöt? Száz?

Úsztunk úgy, hogy utána halászlé vacsorára voltunk hivatalosak a Gárdába. Egyszer úgy, hogy elektromos rovarirtóért mentünk a vegyesboltba, mert szúnyoginvázió foglalta el a házat a hegyen. Úszógatyádban a kockaezresek, csöpögött belőlük a víz, amikor kihajtogattad a kis szőke, csöcsös tündérnek, aki jól láthatóan utálta az egész rohadt, szemét világot, máshol kívánt lenni, de minimum a glóbusz olyan pontján, ahol nincs kurva kuncsaft, nincs hangos pénztárgép. Undorral fogta a két nedves pénzt, azt morogta, ő ezt nem fogadja el, semmi nem kötelezheti, hogy ilyen fizetőeszközt kézbe vegyen. Rád nézett, annyit mondtál: „Vizes. Duna-vizes, kisnagysád. Azt kívánom, kisnagysád, hogy hosszú hátralévő életében csak olyan tárgyat vegyen a kezébe, aminek örül”. Majdnem felröhögtem. Ismerve a mondat eredeti csattanóját, amit nem mondtál ki: „amit a szájába is vesz”.

Hogy örültem! Az én kapitányom! Az én kapitányom nem engedi, hogy packázzanak velünk! A lány nem reagált, elrakta a két rovarirtó árát, odavágta az aprót, én meg boldog voltam, hogy az én pasim! Anyám, ez az én pasim, aki mindenütt élével megy a csatába, ahogy szeretem! Na, most kezdjen ki velünk valaki!

21:41

Ffi: Örülök én is, örüljünk ketten, örüljünk eggggyütt… Nem emlékszem az esetre. Másra emlékszem, de azt inkább élőszóban.

21:41

Nő: Ne vedd el a jókedvem, édes, ne gúnyolódj.

21:42

Ffi: Térhetünk a tárgyra?

21:34

Nő: Az eredetileg meghirdetett tárgyalás centrális aspektusaira koncentrálva, így-e? Hihi!

Olyan jó a kedvem, ne vedd el, kérlek! Biztosan elintéztél mindent. Egy percig nem félek attól, hogy amit akarsz, az rendben. Megvan a ház, huszadika előtt megérkezik a tíznapos munkád, idén a kétszemélyes kajak is rendben, amit tavaly elnéztünk, hogy átjárhassunk szalonnát sütni az Öbölbe, a hűtő megpakolva, számla a konyhaasztalon, mint mindig. A ház a hegyen, de az egész hegyoldal ránk vár.

Mit hegyoldal! Az egész őrjítő Duna-part bennünket hív, ránk vár, utánunk eped! Hiszen hányszor bemutatkoztunk egymásnak! És az orientáció mindenkinek kiváló volt!

21:37

Ffi: Így van pontosan. A kajakot se felejtettem el, tudom, hol a tárló kulcsa. A hűtő is pontosan. Laci kérdezte, valami konzervet akarunk-e. Nem akarunk. Erre elmagyarázta a konzerv és a rövid nyaralás kölcsönös előnyeit. Erre elmagyaráztam neki a nő és nő közti különbséget: 1. nő, aki utálja a konyhát nyáron és általában, 2. nő, aki örömmel főz a babájának, mert ritkán teheti. A konyha közös terep. Mindenre alkalmatos krumpli- és zöldbabpucolás közben. De akár egy jámbor rántotta közben is, amikor elvileg nincs idő semmire, és mégis. Ezt csak az ilyen konyhakerülő vén macsó nem érti meg, mint ő.

21:40

Nő: Jajédes, te aztán tudod, hogy simíts a lelkemen. Erre volna örökigény. Megjegyzem, sonkás tojás volt, ahol elvileg több idő jut egyéb tevékenységre. Megjegyzem 2.: amikor megéreztem a serpenyő fölé tornyosuló veszélyt, lehalkítottam a gázt, csak nem vetted észre. Megjegyzem 3.: a reggeli tojás többször bajba keverte magát. Akadt köztük hagymás, kolbászos, szalonnás, nem tudok különbséget tenni, melyik volt követelőzőbb, de az idén kifigyelem. Hihi.

De azért jól esik, amit Lacinak mondtál. Lehetséges, hogy amikor nem látlak hetek óta, ránézel a naptárra, ahová följegyezve: „J. lelke, egy simítás!” (J-t írj, nehogy az asszony rákérdezzen!!!) Felkiáltójelekkel, hogy el ne feledd. Az egyest néha áthúzod: 1, pirossal beírod: 2 simítás, jobb esetben 3 darab. Megoldható? Nem kerülne nagy erőfeszítésedbe.

21:43

Ffi: Megoldható. Még valami? Adott napirendben? Ne gerjeszd a tojáserotikát, rögtön itt a húsvét a sok tojással és a bő termékenységgel, gyermekáldással.

21:44

Nő: Jössz locsolni? Nem tudnál?

21:45

Ffi: Judit, az ég áldjon. Hogyan?

21:45

Nő: Hát úgy, hogy ígéred, igen, aztán mégsem. Mint annyiszor. Egyszerű, alulintonált ügylet, nincs igazam?

21:45

Ffi: Ez a tétel soha nem maradhat ki, kérlek, légy szíves! Amikor erőszakoskodsz, persze, azt mondom, megpróbálom, de ha egy százalék esély nincs? Mi a kisfaszomat csináljak?

21:46

Ffi: Bocsánat. Te mindent elintéztél?

21:48

Nő: Persze. Anyámat hívtam, azt mondta, örömmel. A főnökömet hívtam, nem gond, de csak nézett, miért most? Ki megy iskolaévben egy hét szabadságra? Nem magyarázhatom el mindenkinek, aki kíváncsi, azt válaszoltam, így jött össze, főnök. Azzal búcsúzott a szemét, róla mindenki tudja, hogy egyetlen kolléganője boldogsága előtt nem képez akadályt, mert ellenkezik a munkatörvénykönyv x passzusával. Mondott egy paragrafusszámot, jót röhögött. Érezze magát jól, Juditka. Mintha holnap reggel indulhatnék. Nem mintha nem akarnék. Jaj, nem mintha nem akarnék holnap reggel indulni!

21:52

Ffi: Akkor szerdán?

21:57

Nő: Szerdán. Délután. Nálad lesz a gép? Elérlek, vagy marad a telefon? Jutkának művészi torna, négytől ötig Dévényi út, oda érkezz a metróval, felszedlek. Az iskolaparkolóban lesz a kocsim. Jártunk már a sulinál, tudod hol van. De ha korábban végeztek a hagyatéki tárgyalással, gyere egyből ide, rendezkedj be, fürödj le, egyél, negyed hatnál előbb nem jutunk haza a kislánnyal. Nem lesz itthon senki, Murci a vívóteremben hatig. De megbeszéljük menetben. Két nap még. Jó lesz így.

22:01

Ffi: Ha neked jó, nekem jó.

22:01

Nő: Vicces vagy.

22:02

Ffi: ?

22:02

Nő: Nem vagy vicces. Így jobb? Érthetőbb?

22:03

Ffi: ???

22:04

Nő: Nem akarom, de szíves tudomásodra hozom, erre a kitételre kénytelen vagyok: „ha neked jó, nekem jó”. Kikapcsolok, langyos tus, ágy hanyattba, és adok a fejére. Már csak mocorog, minden tojásra, minden jelre lebbenti a szárnyait, mint a kismadár. Nem ért a jó szóból, hiába mondom neki, türelem, már csak két nap. Ez nekem jó lesz, remélhetem. Gyakorlat teszi a mestert. De hogy neked mi a jó benne, nem bírom kitalálni. Talán szerdán kiderül. Nem lepődik meg a kismadár, nem viselkedik elutasítóan. Nem prüszköl, hogy kiezmiez, nem látta még ezt a szörnyű a pofát.

22:07

Ffi: Adj a fejére, ha igényli, mutogasd neki a fotómat. Mit mondjak?

22:08

Nő: Nem vártam ennyi ötletet. Te vagy a török ötletbazár? Melyiket? Melyik fotót? A szólistát, vagy amelyiken ketten vagytok? Vagy amelyiken epedve tekintget fölfelé, mert föntebb kalandozol? Megnézzek vele egy félestés dokumentumfilmet?

22:09

Ffi: Akkor szerdán. Aludj jól. Aludj nagyot.

22:10

Nő: Akkor szerdán. Jó éjt neked is. Fatökű.