Akárki, bárki

 

Keserű világlátás súlyos epikai tömbjéről pattintja le a kötet novelláit a szerző vésője, de ettől a hatalmas kődarab nem lesz kisebb. A lesújtó tapasztalatok, melyek az érzelmi kapcsolatok, az emberi sors drámáiból fakadnak, mind sötétebb képet vetítenek elénk. Az öt ciklus fejezetcímek helyett a pokolra szállás stációinak fekete–sárga–vörös borítórajzát is készítő Háy János jellegzetes szomorúmanóitól kap jelölést. Egy, két, három, négy, öt parányi pária – s mintha csak róluk íródnának a magányvermek, érzelmi csapdák, szerelmi csalódások, nemzedéki konfliktusok, időskori zsákutcák megrázó, részint egymás variációiként olvasható rövidtörténetei. Háromszáz oldalnyi bugyor a Hozott lélek, s nem könnyen eldönthető kérdés, kinek a szabóságában fazonírozzák ilyen majdnem-egyformán elfuseráltra az emberanyagot. Mert Fennvaló a mennyei magasból nem vigyázza a rendre kisikló lépéseket.

 

Ha azonban valaki közelebb hajol a pici, kar nélküli rajzolt figurákhoz és az elbeszélésekbe írt, vergődő karakterekhez, torzó létük szánalmassága mellett a groteszkumot is érzékeli meggörnyedéseikben, töpörödésükben, tanácstalan hullásukban. Háy nem fogy ki a „kis tragédiák” feljegyzéséből. A javát tekintve egyenletesen magas prózaszínvonal hátsó vonalában tematikus és stiláris ismétléseket is elúsztat, de páratlan erénye, hogy előadásmódjában – főleg a nyelvtanilag sokszor szándékosan koccanásos, zeneiségében fel-le csapó megfogalmazás, akár csupán a szokatlan szó-egybeírások (szálkolbászok, egybuszon, orvosnadrág stb.) révén – a tragikum rátalál a komikumra is. Komplementer színei egymásnak.

Megannyi akárki szerepel e lapokon. Nem, nem is akárki, hiszen a késő középkori Jedermann, Everyman moralitás-hagyomány, élet-halál számadás még formátummal bírt: ismerte Istent. Mára az Akárki helyébe a bárki sodródott. Olykor a szó szoros értelmében: „Az a ház, ha bárkinek beszéltek róla, azt jelentette ennek a bárkinek, hogy ők sikeres életet élnek, mert minden bárki csak erre a működésre tud figyelni…” (A balatoni ház). Bárkivel megeshet, amit bárki egy másik bárkivel próbál vagy nem próbál (mindenképp hiábavalóan) megosztani. Ám ennek a legtöbbször kisszerű, előre látható, sőt mintakövető balsiker-tömegnek humora is pezseg, még ha fekete is.

Háy nem egy ízben klasszikus és modernebb mesék transzponálásával enyhíti a fojtogató összképet. A mese az a műfaj, melyben a kizökkent világrend kalandok, próbatételek, csodák nyomán helyébe tolódik, harmonikus állapotába. A Hozott lélekben a mese már-már megcsúfolva pislákol. Olyan hosszú árnyak tövében, mint az újabb magyar novellatermés legjobbjai közé tartozó (színmű-változatban szintén sikeres) A Gézagyerek, A Herner Ferike faterja, vagy a másként kitűnő Apa lánya, A lány, aki hozott lélekből dolgozott, Két összeillő ember, Elem, s a fonáknak is a fonákjára kiránduló Alkalom szüli. A tulajdonnevek nem önmagukban jelölnek személyt, az általánosító megnevezések – lány, anya, papi; néni és bácsi: talán feleség és férj, nővér és fivér – maguk is a bárki felé mozdulnak.

Elsőrangú könyv, bárki olvassa.

Tarján Tamás

Háy János: Hozott lélek
Európa, 2015
379 oldal, kötve 3490 Ft

A Kritika rovat korábbi cikkei 

ÚKP 2016/4. (LEGFRISSEBB LAPSZÁMUNK OLVASÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE!)

 

UKP 2016 4 hatter