Olvasás Éjszakája - 2016

 

Felgyorsult életünk, a digitális világ folyamatos térhódítása miatt jelentősen megváltoztak olvasási szokásaink. Egyre csökken a könyvolvasásra fordított idő, egyre kevesebben választják a művelődésnek, a szórakozásnak ezt a formáját. A Supka Géza Alapítvány négy évvel ezelőtt útjára indított egy olvasásnépszerűsítő irodalmi és könyves fesztivált, az Olvasás Éjszakáját. A rendezvény célja, hogy oldott, interaktív, szórakoztató formában az olvasást, mint örömforrást mutassa be, s ezáltal minél több embert megnyerjen az olvasásnak. Az alapítvány a magyar kultúra legfőbb mecénásának vezetőjét, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökét, Doncsev Andrást kérte fel a rendezvény tiszteletbeli védnöki szerepére, aki a felkérést elfogadta.

 

Milyennek találja a könyvolvasás helyzetét Magyarországon, Önnek mennyi ideje van könyveket olvasni?

A könyvolvasás helyzetével kapcsolatban a legnagyobb aggodalmam a nivellálódás, ahogy ez egyébként sajnos a kulturális és közélet területén is tapasztalható. Míg egy emberöltővel korábban a szabadság volt a legnagyobb problémánk, vagyis annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy politikai cenzúra nélkül megjelenhessenek tartalmak, ma a hatalmas választék igencsak változó minősége. Nekem személy szerint soha nem jelentett akadályt az olvasás, hiszen apámnak hatalmas könyvtára volt, így gyerekkoromtól kezdve a legkiválóbb szerzőket emelhettem le a polcról, így természetesen mi is folytatjuk ezt a hagyományt: a lányainknak egyrészt mindig ott a kínálkozó lehetőség az otthonunkban és a példa is, mivelhogy a szüleiket folyamatosan olvasni látják. Erre mindig szakítunk időt.

A magyar sajtóban 2014-ben publikált PISA-felmérés, amely hozzávetőlegesen egy évtizedes folyamatot elemzett, a tanulói olvasás területén zuhanásszerű romlásról adott számot, az Ön véleménye szerint milyen intézkedésekre lenne szükség, hogy a folyamat legalábbis megállítható legyen?

Úgy vélem, az ismeretek, a tények oktatása mellett talán nem kap kellő figyelmet, hangsúlyt a szelekció, hiszen ma már egy alsó tagozatos gyerek is könnyűszerrel talál meg bármit a világhálón, a kérdés inkább az, képes-e, képesek vagyunk-e megfelelő módon válogatni? Meg tudjuk-e szűrni a múlt örökségét, és vajon van-e arról bármilyen elképzelésünk, mit adunk tovább a jelenünkből az utánunk jövő nemzedékeknek? Az intellektuális fogódzók mellett képes-e az iskola olyan erkölcsi mércét nyújtani, amely segít eligazodni a minket körülvevő információ tengerben?

Véleménye szerint elegendő a magyar állam támogatói szerepvállalása a könyvolvasás népszerűsítését illetően?

A magyar állam támogatói szerepvállalása – látva az Alaphoz befutó pályázatok hatalmas mennyiségét és költségigényét – természetesen mindig lehetne több, ám azt gondolom, a nagyobb mennyiségben megjelenő minőségi irodalom még egyáltalán nem jelentené azt, hogy arra tömeges igény jelentkezne. Ebben nem csak a média felelősségét látom, ahol korábbi példákat követve játékos olvasásnépszerűsítő műsorok kaphatnának helyet, hanem az elitét is: kik kerülnek döntéshozó pozíciókba, hogyan és miről szólalnak meg, mit üzennek? Vajon az elitet látva sikk-e olvasott, kulturált, intelligens, összeszedett embernek lenni ma Magyarországon?

A Nemzeti Kulturális Alap hány forint támogatást nyújt évente könyvek, könyvszakmai lapok és kiadványok megjelentetésére, könyvtárakba való eljuttatására?

Két évvel ezelőtti hivatalba lépésemkor egyik alapvető célkitűzésként hirdettem, hogy a különböző szakmai kollégiumok átfogó és hatékony programokban kezdjenek el gondolkodni. Éppen ezért a könyvek és folyóiratok támogatása területén is olyan rendszert működtetünk, amely egyelőre példa nélküli ma Magyarországon: első lépcsőként az alkotókat, írókat, kutatókat támogatjuk, majd hozzásegítjük őket a megjelenéshez folyóiratokban, kiadványokban. Fontos hangsúlyoznom, hogy mi nem csak a szépirodalmi területet, hanem a könyv- és folyóirat-kultúra egészét kívánjuk patronálni, tehát a tudományos, ismeretterjesztő, művészeti kiadványokat stb. is. Végül – ahogyan Ön is említette kérdésében – eljuttatjuk a könyvtárakba, közvetlenül az olvasó kezébe. Sőt, a folyamatot még azzal is kiegészítjük, hogy az olvasó környezetét, vagyis magát a könyvtárat is korszerűsítjük, hiszen évente mintegy 200 millió forintot költünk kistérségi könyvtárak szakmai eszközfejlesztésére, könyvtári bútorzat cseréjére, infokommunikációs eszközök beszerzésére. Látható, hogy ebben az összetett folyamatban mindenki megtalálhatja a maga támogatási formáját: alkotó, lap- vagy könyvkiadó, városi, megyei vagy akár határon túli könyvtár is. Számokban kimutatva a tavalyi évben a Folyóirat-kiadás Kollégiuma 368 millió forint támogatást nyújtott a különböző szakterületű lapok (online és print) megjelentetésére, de ebben az összegben nincs benne a hároméves támogatási rendszerben résztvevő lapok finanszírozása, mintegy 460 millió forint értékben. A Könyvkiadás Kollégiuma 580 millió forintot fordított a magyar könyvkultúrára, és még ehhez kell hozzáadni a többi kollégiumnál lévő szakkönyv-támogatásokat is. A Márai-program 2010-es indulása óta segíti a könyvek könyvtárakba kerülését, amelyhez 2015. évben 200 millió Ft-tal járultunk hozzá, de ezt természetesen az idei évben is folytatjuk. Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenünk a Publishing Hungary programról is, amely szintén szorosan témánkhoz tartozik, hisz e program és a Nemzeti Kulturális Alap évi 100 millió forintos támogatása révén a magyar könyvkultúrát több mint 40 helyszínen, ebből számos alkalommal díszvendégként népszerűsítették a nemzetközi könyvvásárokon. Ha mindezt összeadja azt hiszem óriási összeg jön ki, de elsősorban nem a szám nagysága a fontos, hanem mint említettem a minőség és hatékonyság.

Milyen jövőt jósol a papíralapú könyvkiadás, lapkiadás és ezen kiadványok olvasói számára?

Az elmúlt fél évezred azt bizonyította, hogy a papíralapú könyv tartósabb, mint gondolnánk, sőt, látva az elmúlt évtizedek viharos technológiai változásait, nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmi sem múlandóbb a tartós adathordozónál. Ettől függetlenül a digitalizációt rendkívül fontosnak tartom, és jómagam is arra buzdítom a kiadókat, hogy fokozatosan térjenek át a folyóiratok online megjelentetésére, ami persze egy teljesen más gondolkodást, szerkesztési elvet jelent, hiszen egy havilap beszkennelésével és internetes megosztásával még nem alkottunk online folyóiratot. De mindenképpen ez a jövő.

 

Az interjút Lafferton Kálmán készítette

 

ÚKP 2017/1. (LEGFRISSEBB LAPSZÁMUNK OLVASÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE!)

 

UKP 2017 1 hatter