A végső titok a portugál újságíró és egyetemi tanár immár ötödik, magyar nyelven megjelent könyve: akárcsak az előzőek, ez a regény is műfaja szerint „tudományos thriller", azaz hiteles tudományos információkra épített, képzelet szülte történet. Az írót a fikció és a valóság viszonyáról kérdeztük.- José Rodrigues Dos Santos íróval Kalapos Éva Veronika beszélget

Akárcsak az eddig megjelent művei, A végső titok is a tudományos és történelmi információk tömkelegére épül. Amikor új regénybe kezd, nagyjából mennyi ideig tart összegyűjteni ezt a jelentős háttéranyagot?

Általában éveken keresztül kutatok, hiszen nagyon sok információról van szó, és bár közülük a legtöbb viszonylag apró, de ezek is nagyon lényegesek a történet szempontjából. A végső titok alapjai akkor rajzolódtak ki bennem, amikor éppen Brazíliában nyaraltam, és azon nyomban elkezdtem kutatni, adatokat gyűjteni, bár ezzel egyidőben más szövegekkel is foglalkoztam. Aztán egyik nap elkezdtem összerendezni mindazt a háttéranyagot, amit addig gyűjtöttem, átolvastam, véglegesítettem a történet szálait, és onnantól kezdve hat hónap alatt megírtam a könyvet.

A regény témája nagyon érzékeny kérdést, Jézus életútját és a Biblia hitelességét boncolgatja. Nem tart a közönség – és persze az egyház – reakciójától?

A lényeg éppen ez: csak a kerettörténet a fantáziám szüleménye. Minden Jézusról szóló információ, ami a könyvben van, igaz. Kicsit valóban tartok attól, hogy darázsfészekbe nyúlok, de az a véleményem, hogy egy írónak joga, sőt, kötelessége kutatni az igazságot, attól függetlenül, hogy ez kit és mennyire érint érzékenyen. Lesznek, akik szeretni fogják, mások utálni. Egyébként az összes elhangzó adatot igyekeztem evangéliumi idézetekhez kötni, így az olvasó, ha szeretne, akár utána is nézhet annak, amit állítok. Ez talán segít egy kicsit.

A könyv egyik fő karakterének szájából elhangzik egy botrányos mondat: „Ha Jézus visszatérne a Földre, az egyház eretneknek bélyegezné." Mit gondol, valóban így történne?

Abszolút. Jézus zsidó volt. Hitt az újjászületésben, megtartotta a szokásokat, és mindenekelőtt osztotta azt a vélekedést, hogy Isten szava kizárólag a zsidóknak szól, és rajtuk kívül mások nem üdvözülhetnek. Az érdekes az, hogy mindez benne van az evangéliumokban is, de a vasárnapi misén persze nem hangzik el, hiszen meglehetősen zavarba ejtő lenne a katolikus egyház számára. Az egyház és a teológusok rég tudják mindazt, amit leírtam, de az emberek nagy részéhez nem jutnak el a Biblia ilyesfajta visszásságai. Nem találtam fel a spanyolviaszt, csupán a közönség számára is hozzáférhetővé tettem olyan információkat, amiket eddig falak mögé rejtettek előlük.

Ha lehet már tudni, előreláthatólag miről fog szólni a következő könyve, és mikor kerül a boltokba?

Nemrég kezdtem bele egy regénybe az európai krízisről, de nem vagyok biztos benne – csupán remélni tudom – hogy magyar nyelven is elérhető lesz; erről a kiadónak kell döntenie.

Kalapos Éva Veronika