18 okt., 2018 Először kapta észak-írországi szerző a Man Booker-díjat

Anna Burns vehette át a brit irodalmi elismerést

More
16 okt., 2018 Sikeres magyar részvétel a Frankfurti Könyvvásáron

Bezárt a világ legnagyobb könyvvására

More
10 okt., 2018 Megnyílt a 70. Frankfurti Könyvvásár

Grúzia volt a díszvendég

More
09 okt., 2018 Családregény kapja idén a Német Könyvdíjat

Inger-Maria Mahlke veheti át a Börsenverein elismerését

More
28 szept., 2018 Átadták a Balassi Műfordítói Nagydíjat

Vickó Árpád szerb műfordító vehette át az elismerést

More

Szerető a fogason

Bethlen Margit: A szürke ruha
Színmű három felvonásban
Singer és Wolfner, Budapest, 1929



Gerő András sztorizott arról egy másodlagos frissességű könyvében (Szétszakított múlt, 2012), hogy a húszas évek First ladyje (azaz szerzőnk - így én fogalmaztam, most tekintsünk el attól, hogy a komrányzói rendszer miatt az igazából Horthy Miklósné volt) írt egy darabot, amiben a férj impotens és ezért megtűri a felesége mellett a szeretőket, sőt ő maga a kerítő. Na most ez egyáltalán nem így van, Gerőnek kissé zilált, szenzációhajhász a memóriája, kissé sokat látott bele a darabba.

Mely egy teljesen átlagos kamaradarab, szalondráma, nem csak mert az egyetlen helyszíne a polgári lakás szalonja, de olyan kis finomkodó is, nem történik benne semmi, csak a férj, a feleség és a családi barát zaklatott beszélgetéseiből áll. A barát szeretői szerepe kétséges, nemcsak kimondva nincs, de utalás sincs rá, még szóban sem, de így is minden világos: a férj nem pálya a csinos asszonynak, és a házibarát (aki épp annyit lóg náluk, mint egy bolyhosra koptatott köntös a fogason) régóta a szeretője, vagy régóta próbálkozik nála.

A jelenetek, mikor is mindannyian színen vannak, és a férj orra előtt évődnek (persze szolidan!) nem humorosak, pedig a szituáció olyan, inkább finomra hangoltan drámaiak. A megcsalt (?) férj lehetne komikus, tragikus alak egyaránt, de inkább semmilyen (hogy Gerő honnan szedte, hogy férfiasságában csorbát szenvedett, ezért pótszert keres az asszonynak, fogalmam sincs).

Férjével Rómában
(via huszadikszázad.hu)

Csehov megmondta már a színpadi kellékekről, hogy előbb utóbb elsülnek. Itt nekünk egy házikabátot házibarátot és egy orvost szállít le a kellékes – persze a polgári darabokhoz szükséges cseléden kívül. A házibarát konfliktust generált, az orvos pedig elhúzza majd a végén – no nem a nótát – a drámai pillanatokat: a feleség, egy hosszú, szinte rejtjelezetten a múltjukra visszautalgató veszekedést követően begyógyszerezi magát és már nem tudjuk meg, felébred-e, az orvos is tanácstalan, 1929-ben ezzel a lezáratlansággal mentek haza a nézők, mert persze azért bemutatták a darabot, bár nem hiszem, hogy az évad nagy sikere lett volna.

Nyelvezetében finomkodó, szereplői (vagyis inkább a szerző) gyakran használnak német kifejezéseket, hogy mutassák entellektüel, polgári mivoltukat. Maga a téma örök, időben és helyileg bárhová tehette volna, a kopt Egyiptomtól a csángókig, az akkori jelenbe ágyazni talán csak kényelmes volt, de nem ad semmi többletet, és mentes a korrajzok minden kritikus hangjától is. Mert az nem nagy tartalom, hogy a feleség boldogtalan, de túl erkölcsös (avagy nem eléggé erkölcstelen) hogy megszentségtelenítse a házasságát (avagy azt folytassa), ezért, bár férjét csak látszólag szereti, szakít szeretőjével (udvarlójával) és öngyi lesz.

Bovaryné és Nóra már 50-70 éve szökésben vannak, a pesti körúton viszont még mindig csak a végzet, s nem egy új élet elé térdelnek le a hősnők.

 


bethlen margit.jpg
Bethlen Margit (1882-1970)

(via mnl.gov.hu)

 

Margit asszony novellásköteteitvel is szemezgetünk, de ezekről majd egy másik alkalommal. És mert a nagy leporolások károsak az egészségre, legközelebb már tényleg frissebb könyvekről mondjuk meg  a szerintünk tutit.

Interjú

Nem könnyű eligazodni

Mindig az érdekel, hogy lehet bevonni, kvázi munkára fogni az olvasót anélkül, hogy ez túl fájdalmas lenne. Ugyanakkor az is veszélyes, ha a hősök egyáltalán nem reflektálnak, mert azt üzenhetik, hogy nem kell sokat gondolkodni. Márpedig nem olyan könnyű eligazodni a világban, nem evidensek a jó és rossz döntések. Még a Fejtől s lábtól orvosai vagy az Omerta Eleonórája sem birtokolják a világ értelme-zését. Én is ilyen vagyok, nincs reflekto-rom, amivel mindent bevilágíthatnék, csak egy pislákoló elemlámpám.

Tompa Andreával Szarka Károly beszélget

Kritika

A felkészülés korát éljük…

Kevés hitelesebb szavú és sötétebb jelent festő, illetve jövőt vizionáló kortárs regényt olvastam, mint Ágoston Vilmos Godir és Galantere! Aki már 1977-ben, harmincévesen megjelent esszé- és kritikakötete címével is a humánum lábbaltiprása elleni tiltakozásra szólított fel (Humanizmus: ettől – eddig?, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó), az Erdélyben most kiadott regényével is az ember megalázását mutatja be, s minthogy mindezt leleplezi, szatirikusan ábrázolja, ugyancsak a humánum mellett tesz tanúságot művével. 

Borcsa János könyvajánlója

Tudósítás

Hatvanhatodik találkozó

A hivatalos megnyitóbeszédet Bordás Győző író, a Vajdasági Íróegyesület és az írótábor szervezőbizottságának elnöke tartotta. A szecessziós városháza előtti kicsi tér egy sarkában áll Magyarkanizsa két nagy alkotójának, Koncz István (1937– 1997) költőnek és Dobó Tihamér– Cigonya (1937–1987) képzőművésznek a közös szobra, Dudás Sándor szobrászművész alkotása, s e kedves, mágikus helyen hangzottak el az ünnepélyes szavak.

Bologh István beszámolója a Magyarkanizsai Írótáborról

2018. III. szám

Könyvheti katalógus