15 dec., 2017 Három magyar szerző a szófiai könyvfesztiválon

Dragomán György, Horváth Viktor és Márton László képviseli a kortárs magyar irodalmat 

More
16 nov., 2017 Több mint száz program a marosvásárhelyi könyvvásáron

Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár – 2017. november 16–19.

More
27 okt., 2017 Megindul az Arany Medál-díj szavazása

Október 29-én rajtol a kulturális közönségdíj voksolási időszaka

More
19 okt., 2017 Elsőregényes amerikai szerző kapta a ManBooker-díjat

A döntnökök egyhangúlag ítélték az idei ManBooker-díjat 

More
11 okt., 2017 Merkel és Macron megnyitotta a Frankfurti Könyvvásárt

Nagyobb standdal, új arculattal jelenik meg Magyarország

More

Szerető a fogason

Bethlen Margit: A szürke ruha
Színmű három felvonásban
Singer és Wolfner, Budapest, 1929



Gerő András sztorizott arról egy másodlagos frissességű könyvében (Szétszakított múlt, 2012), hogy a húszas évek First ladyje (azaz szerzőnk - így én fogalmaztam, most tekintsünk el attól, hogy a komrányzói rendszer miatt az igazából Horthy Miklósné volt) írt egy darabot, amiben a férj impotens és ezért megtűri a felesége mellett a szeretőket, sőt ő maga a kerítő. Na most ez egyáltalán nem így van, Gerőnek kissé zilált, szenzációhajhász a memóriája, kissé sokat látott bele a darabba.

Mely egy teljesen átlagos kamaradarab, szalondráma, nem csak mert az egyetlen helyszíne a polgári lakás szalonja, de olyan kis finomkodó is, nem történik benne semmi, csak a férj, a feleség és a családi barát zaklatott beszélgetéseiből áll. A barát szeretői szerepe kétséges, nemcsak kimondva nincs, de utalás sincs rá, még szóban sem, de így is minden világos: a férj nem pálya a csinos asszonynak, és a házibarát (aki épp annyit lóg náluk, mint egy bolyhosra koptatott köntös a fogason) régóta a szeretője, vagy régóta próbálkozik nála.

A jelenetek, mikor is mindannyian színen vannak, és a férj orra előtt évődnek (persze szolidan!) nem humorosak, pedig a szituáció olyan, inkább finomra hangoltan drámaiak. A megcsalt (?) férj lehetne komikus, tragikus alak egyaránt, de inkább semmilyen (hogy Gerő honnan szedte, hogy férfiasságában csorbát szenvedett, ezért pótszert keres az asszonynak, fogalmam sincs).

Férjével Rómában
(via huszadikszázad.hu)

Csehov megmondta már a színpadi kellékekről, hogy előbb utóbb elsülnek. Itt nekünk egy házikabátot házibarátot és egy orvost szállít le a kellékes – persze a polgári darabokhoz szükséges cseléden kívül. A házibarát konfliktust generált, az orvos pedig elhúzza majd a végén – no nem a nótát – a drámai pillanatokat: a feleség, egy hosszú, szinte rejtjelezetten a múltjukra visszautalgató veszekedést követően begyógyszerezi magát és már nem tudjuk meg, felébred-e, az orvos is tanácstalan, 1929-ben ezzel a lezáratlansággal mentek haza a nézők, mert persze azért bemutatták a darabot, bár nem hiszem, hogy az évad nagy sikere lett volna.

Nyelvezetében finomkodó, szereplői (vagyis inkább a szerző) gyakran használnak német kifejezéseket, hogy mutassák entellektüel, polgári mivoltukat. Maga a téma örök, időben és helyileg bárhová tehette volna, a kopt Egyiptomtól a csángókig, az akkori jelenbe ágyazni talán csak kényelmes volt, de nem ad semmi többletet, és mentes a korrajzok minden kritikus hangjától is. Mert az nem nagy tartalom, hogy a feleség boldogtalan, de túl erkölcsös (avagy nem eléggé erkölcstelen) hogy megszentségtelenítse a házasságát (avagy azt folytassa), ezért, bár férjét csak látszólag szereti, szakít szeretőjével (udvarlójával) és öngyi lesz.

Bovaryné és Nóra már 50-70 éve szökésben vannak, a pesti körúton viszont még mindig csak a végzet, s nem egy új élet elé térdelnek le a hősnők.

 


bethlen margit.jpg
Bethlen Margit (1882-1970)

(via mnl.gov.hu)

 

Margit asszony novellásköteteitvel is szemezgetünk, de ezekről majd egy másik alkalommal. És mert a nagy leporolások károsak az egészségre, legközelebb már tényleg frissebb könyvekről mondjuk meg  a szerintünk tutit.

Interjú

„Őrizni kell, mint valami lángot”

Sokkal többet kaptam a kitartásukból és a szeretetükből, mint abból, hogy vonzódtak az íráshoz. Mindkettő nagyszerű karakter volt, nagy emberek, akikre felnézek, a nagymamám a példaképem, mindent hozzá mérek, és hihetetlenül sokat gondolok rájuk, hogy mit mondanának, mit szólnának. Az a szerencsém, hogy a nagymamám tehetsége és a nagyapám kitartása, az egyik ugye anyai, a másik apai, szóval bennem összeért. De mindkettő megbillen éha, sajnos, dolgozni kell, hogy ezek velem maradjanak, őrizni kell, mint valami lángot.

Grecsó Krisztiánnal
Koncz Tamás beszélget

Kritika

Kölcsönös önfeladás

 

Mások egymáshoz írt leveleibe belelesni talán még az utókorra hagyott (vagy éppen szerzőjük szándéka ellenére – anyagi haszonszerzés végett- piacra dobott) memoárok olvasásánál is frivolabb dolog. Bevallom efféle fenntartások miatt tartóztattam meg magam az utóbbi évek olyan bulvár-irodalmi szenzációitól, mint Gyarmati Fanni vagy éppen Móricz Zsigmond mindennapjaiba , szerelmi életének derűjébe és zűrzavarába bepillantást adó naplóitól.

Tódor János könyvajánlója

Tudósítás

Új helyszínek felé is nyitunk

A Balassi műfordítói nagydíj alapításának az volt a célja, hogy végre egy állami díjjal is kifejezhessük elismerésünket azon műfordítói teljesítményekért, amelyeknek köszönhetően a külföldi olvasók saját anyanyelvükön ismerhetik meg a klasszikus és kortárs magyar irodalmat. A jelöltekre a saját nyelvterületüket és könyvpiacukat legjobban ismerő külföldi magyar intézetek és a külképviseletek tettek javaslatot, ez került aztán a Publishing Hungary programja szakmai kuratóriuma elé, amely végül a döntést meghozta. 

Hammerstein Juditot Lafferton Kálmán kérdezte

2017. IV. szám

Téli könyvvásár – katalógus