10 júl., 2018 Felhívás

Jogdíjmegállapítás

More
06 jún., 2018 Kezdődik a 89. Ünnepi Könyvhét

Országszerte több nagyvárosban várják az olvasókat

More
08 máj., 2018 46. Tokaji Írótábor

2018. augusztus 16–19.

More
07 máj., 2018 Megnyílt a Szent István-könyvhét Budapesten

Az ünnepségen átadták az ez évi Stephanus-díjakat

More
05 ápr., 2018 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Könyvfesztivál április 19. és 22. között a Millenáris parkban

More

UNDERGROUND – KÖNYVÚJDONSÁG

Szerető a fogason

Bethlen Margit: A szürke ruha
Színmű három felvonásban
Singer és Wolfner, Budapest, 1929



Gerő András sztorizott arról egy másodlagos frissességű könyvében (Szétszakított múlt, 2012), hogy a húszas évek First ladyje (azaz szerzőnk - így én fogalmaztam, most tekintsünk el attól, hogy a komrányzói rendszer miatt az igazából Horthy Miklósné volt) írt egy darabot, amiben a férj impotens és ezért megtűri a felesége mellett a szeretőket, sőt ő maga a kerítő. Na most ez egyáltalán nem így van, Gerőnek kissé zilált, szenzációhajhász a memóriája, kissé sokat látott bele a darabba.

Mely egy teljesen átlagos kamaradarab, szalondráma, nem csak mert az egyetlen helyszíne a polgári lakás szalonja, de olyan kis finomkodó is, nem történik benne semmi, csak a férj, a feleség és a családi barát zaklatott beszélgetéseiből áll. A barát szeretői szerepe kétséges, nemcsak kimondva nincs, de utalás sincs rá, még szóban sem, de így is minden világos: a férj nem pálya a csinos asszonynak, és a házibarát (aki épp annyit lóg náluk, mint egy bolyhosra koptatott köntös a fogason) régóta a szeretője, vagy régóta próbálkozik nála.

A jelenetek, mikor is mindannyian színen vannak, és a férj orra előtt évődnek (persze szolidan!) nem humorosak, pedig a szituáció olyan, inkább finomra hangoltan drámaiak. A megcsalt (?) férj lehetne komikus, tragikus alak egyaránt, de inkább semmilyen (hogy Gerő honnan szedte, hogy férfiasságában csorbát szenvedett, ezért pótszert keres az asszonynak, fogalmam sincs).

Férjével Rómában
(via huszadikszázad.hu)

Csehov megmondta már a színpadi kellékekről, hogy előbb utóbb elsülnek. Itt nekünk egy házikabátot házibarátot és egy orvost szállít le a kellékes – persze a polgári darabokhoz szükséges cseléden kívül. A házibarát konfliktust generált, az orvos pedig elhúzza majd a végén – no nem a nótát – a drámai pillanatokat: a feleség, egy hosszú, szinte rejtjelezetten a múltjukra visszautalgató veszekedést követően begyógyszerezi magát és már nem tudjuk meg, felébred-e, az orvos is tanácstalan, 1929-ben ezzel a lezáratlansággal mentek haza a nézők, mert persze azért bemutatták a darabot, bár nem hiszem, hogy az évad nagy sikere lett volna.

Nyelvezetében finomkodó, szereplői (vagyis inkább a szerző) gyakran használnak német kifejezéseket, hogy mutassák entellektüel, polgári mivoltukat. Maga a téma örök, időben és helyileg bárhová tehette volna, a kopt Egyiptomtól a csángókig, az akkori jelenbe ágyazni talán csak kényelmes volt, de nem ad semmi többletet, és mentes a korrajzok minden kritikus hangjától is. Mert az nem nagy tartalom, hogy a feleség boldogtalan, de túl erkölcsös (avagy nem eléggé erkölcstelen) hogy megszentségtelenítse a házasságát (avagy azt folytassa), ezért, bár férjét csak látszólag szereti, szakít szeretőjével (udvarlójával) és öngyi lesz.

Bovaryné és Nóra már 50-70 éve szökésben vannak, a pesti körúton viszont még mindig csak a végzet, s nem egy új élet elé térdelnek le a hősnők.

 


bethlen margit.jpg
Bethlen Margit (1882-1970)

(via mnl.gov.hu)

 

Margit asszony novellásköteteitvel is szemezgetünk, de ezekről majd egy másik alkalommal. És mert a nagy leporolások károsak az egészségre, legközelebb már tényleg frissebb könyvekről mondjuk meg  a szerintünk tutit.

Interjú

Kötéltánc a háborúban

Ez volt a legnehezebb, hogy rájöjjek, miképpen működhetnek ezek a versek formailag. A keleti költészetek általában szótagszámlálók, így a vietnami is, de Truong nem követett egyetlen hagyományos vietnami versformát sem. Mondhatnánk, ezek ritmizáló szabadversek voltak. Eltérően a magyartól a vietnami nyelv rövid szavakból áll, ez komoly különbség – gondolok itt a hosszú magyar szavakra és a szó eleji hangsúlyra, ráadásul a hazai költészet konzervatív, ragaszkodik a sokszor már idegesítően unalmas formákhoz, a dalhoz vagy a jambikus lejtéshez.

Háy Jánossal Koncz Tamás beszélget

Kritika

A közös történet

A tolmácsot erős huzavona után csak 1973-ban adták ki, nevezzük így, cenzoriális jóindulattal – ez a szókapcsolat a Kádár-kor egyik groteszk emblémája lehet –, ugyanis férfi főhőse nem lehetett bolgár koncepciós per meghurcoltja, lett belőle börtönviselt görög, a könyv „meg volt mentve”. Úgy tűnhetett, ez a változtatás nem érinti egy vereségre ítélt szerelem kettős alapmotívumát, azt, hogy a nő zsidóként, majd osztályidegenként, a férfi a török pogrom elől menekült örmények leszármazottjaként keresi a helyét a világban és ragaszkodna a hazájához, ahol él.

Reményi József Tamás könyvajánlója

Tudósítás

Felívelő pályán

Büszkén mondhatom, hogy az eredmények bennünket igazolnak. Évről-évre nagyobb könyveladást produkálunk, és 4–5 éve folyamatosan különféle szakmai elismeréseket, díjakat is kapunk. A tavalyi Szép Magyar Könyv versenyen egy Antall József emlékérmes kiállítási katalógusunk volt meg egy külön dicséretben, oklevélben is részesítettek, idén pedig egy gyönyörű facsimile kiadványunk, a Dohnányi-kézirat lett köztársasági elnöki különdíjas. Mindez persze csapatmunka, nem engem, a munkatársaimat dicséri. 

Interjú Boka Lászlóval, az OSZK tudományos igazgatójával, az OSZK Kiadó vezetőjével

2018. II. szám

Könyvheti katalógus