16 éve

Kategória: Uncategorised

Megjelent: 2013. december 22. vasárnap, 08:55

Találatok: 5459

 

1997. December

1997.dec. 1. hétfő

Meg kellett volna nyerni a Holmi novellapályázatát. 150.000 forint az első díj, basszus. Ráadásul nem találtak elsőt, hanem négyet oszt(tanak)ottak. Kényelmes dolog, hogy csak húztam, halasztottam. Nincs bukta. Aki nem pályázik, nem veszít (az önbizalmából). Most látom, szinte mindenki pályázott. Az önbizalmakat újrafésülik majd a hölgyek és urak. Ennyi pályamunka mellett sokszoros a vesztes.

Papp Lajos szívsebész népnemzeti éhségsztrájkja valami népnemzeti rejtekhelyen. Kökény elvtársat, úgy gondolom, nem volna szabad mikrofon közelébe engedni. Talán a Horn miniszterelnök et-t, az egész kurva kormányt, de a frakcióvezetőt se volna szabad mikrofon közelébe engedni. Reménytelenné tesznek mindent. Ezek hangyafasznyit nem változnak. Ott tartanak, mint nyolcvanötben, mint hetvenötben. Ők a legszebbek, a legjobbak, a nép rájuk vágyik, velük álmodik, a nép nem is képzelhetne náluk kiválóbb vezetést. De most nem ússzák meg. Ha nincs is kit választani helyettük, valamit csak kitalálunk, mert ezt a pofátlan, szemét, pökhendi modort senki nem óhajtja még négy évig tűrni. Nem lehet, egyszerűen nem szabad.

Köszöntő üzenet: Ardamica felvidéki magyar író, hullaszállító és poloskairtó ötvenhat éves. Mi van, mi lesz vele ugyan? Amióta a Palócföldnek számomra vége, nem láttam semmijét. Illetve a Polgárban, az Ipolyban egyszer-egyszer. Innen is nehéz az irodalom, ötven kilométernyire a fővárostól, hát még a határon túlról része lenni.

dec. 2. kedd

Kijárok az erkélyre dohányozni, Kának nem esne jól a füst, ha a szobában tenném. A villanyoszlopokig, a nyárfák derekáig jön le a felhő, esik. A vadlibák újra költöznek, telegágogják, recsegik az eget. Talán úton a hideg. Ideúton a kemény hideg, hajtja maga előtt a ludakat.

Érkezik az Szabad Föld szerződése, adópapírja: sok-sok bruttó forint. Sok pénz! Megoldva a karácsony! Háromszor annyi, mint vártam. Gyönyörű összeg a Luca székéért. Ez kihúz a szarból pillanatnyilag. A levélben harminc cicerós felszólítás, postafordultával, különben a 11-i kifizetés egy hónapot csúszik, tehát már hónap elején megkapom. Akkor át kell gondolni, hogyan vigyázzak rá a leghatékonyabban. Nyomban kisposta, nehogy lemaradjak a kifizetésről + Nagyfalusi ládájába bedobom: A könny(vtár) özvegyei-t, kisanyag. Menetben beindul újra a fogam. Ugyanaz, mint rendszerint, egy-két napig figyelmeztet, bele-belehasít, felsuhint a halánték mentén a koponyacsúcsig, ott tesz két kört, aztán semmi. Ez most komolynak látszik. Három-négy kört tesz, mintha nem találna ki a fájdalom. Feszít és dagad.

A kormány – állítólag – 2.5 milliárd forintot szán a pedagógusok minőségi bérezésére. Ez, ha jól értem a minőségi bérezést, a pontrendszert és az önkormányzatok felügyeleti szerepét, a gyors találmány tíz tantestület közül kilencet szétbombáz, megoszt. A pénz mindig ezt teszi. Ha ez a cél, értelmetlen kiadás, minthogy Szőllősiné vizet nem zavar, a pedagógusokat nem kell megosztani. Szőllősiné nem szervez sztrájkot, nem állítja le az oktatást. Stupidnak nevezhető az a kormányzat, amelyik nem tudja, önvédelemből mire költsön.

Megemelik a Kékes magasságát? Az emberek hülyék. A polgárból a hülyét kell megszólaltatni. Egy hülye polgár okosan akar megszólalni, ha a hülye kérdésbe valóságot, remélt hasznot lopnak. Egy hülye riporter hülye prekoncepcióval hülye gyöngyösieket megszólaltatva hülye műsort csinál kreténeknek, gyengeelméjűeknek.

A kutyák az idén utoljára beindulnak, nehogy teljesítetlen maradjon a genetikai parancs. A pórázon sétáltatott fajkutyák szomorúan pislognak a szabadon kalandozó fiúkra, lányokra, akik odaközelítenek, üvöltésre, csapkodásra, dobálásra késztetve a kutyatulajdonos urakat és hölgyeket. Harmincas évei közepén járó nő visít kamaszhangon az erkély alatt, szép, fiatal, mahagóni-barna agarát három kóbor, csapzott fiú szagolgatja, környezi. Nyilván nem snóblizni készülnek. Miután elüldözi a gaz csábítókat, még öt percig sértetten méltatlankodik, hogy mit képzelnek ezek a dögök magukról.

Laczkó és az MLSZ annyit kap, amennyi ráfér. Ez a magyar újságírás. Valaki főírnok beint, erre mindenki, mint a lavina, ütik, vágják. Nem is tudnak másról írni, mint az MLSZ-ről, a becstelenségről, és arról, ők milyen becsületesek. Tavalyelőtt írom a Szófejtő A-ban, az Árkusban meg is jelenik, hogy az egész emeleszt régen szét kellett volna kergetni. 

dec. 3. szerda

A Csendesben várom Attilát, a postást. Nagyon vágyom végre kis kocsmaszagra. Szilveszter Tekintet-pénze: 14 788 forint: a Morvay-anyag, és az Ostromnapló. Ivónap fogfájás ellen. A 28. napon vége az absztinenciának. Unom is, elegem is van. A pénzre se kell annyira figyelni, mint novemberben látszott.

Találok egy gyönyörű mesedarabot az Új Forrásban, Boldizsár Ildikó mesegyűjtő tollából, ezzel lehetne mottózni a gyerek-Szófejtőt: „Ahol mi létezik a föld kerekségen, én mindennel tudjak beszélni, legyen az fű, fa, kő, állat, vagy amihez és szólok, az énnékem felelni tudjon.” Hm. Az író gyermekkora, a készülődés, a nagy körvonalakkal körberajzolt vágyak. A decemberi ÚFO különlegesség a maga nemében. Kovács Melinda illusztrálja, nem jönnek át a lágy, finom megoldások a rossz nyomdatechnikán, de nem baj. Győri Laci versei, tíz éve nem láttam lírát tőle, ráadásul jók, semm(nk)ihez sem hasonlítható. Bíró Zoltán Ady-dolgozata a második szerelemről. Kovács Lajos szerkesztő úr Pilinszkyről okosan, újszerűen. Két Sárándi-vers, őket ismerem az őszi kötetből. Végül Wehner Tibor elképesztő tempójú naplója. Ez a fickó annyit megy miniszteriális emberként, mint hat rosszul fizetett kamionos.

K. még mindig beteg. Kocsonyát főzök. Krumplistésztát. Egy szelet maradt a húsból. Veszek egy üveg mézet torokra, egyébre: kb. 2,5 deciliter, 478 forint. Azt hiszem, megüt a guta a helyszínen.  

Kökény Mihály nyolcvan millió forinttal kínálja meg a berogyott esztergomi kórházat. Nem értem pontosan, mi folyik ebben a kórházban, csak azt tudom, mindenki retteg, ha bekényszerül. Ezért én is. De fogalmam nincs, így van-e, a körülmények, a kórházi modor és bánásmód okot szolgáltat a rettegésre. Valaminek kell lennie, ha jót nem hallani.

Gál Zoltán – fogadnék rá – el akarja veszíttetni pártjával a májusi választásokat. A választások után, a megújulás nevében őt vélhetőleg elhajtják a fiatal szocik, ezért inkább, a kurva anyjukat, veszítsenek. Egyszer már rajtavesztett a banda Bős-Nagymaroson, most próbálgatják, meddig mehetnek el. Elszabott önbizalmukban megismétlik a nyolc évvel korábbi mókát: Gál angyalföldi szónoklatában bejelenti, nem Nemcsók államtitkár elvtárs találta ki, hogy a gátat meg kell építeni, hanem a kormány. Ezek vagy nagyon megszedték magukat, vagy elment az eszük. Gál Zoltán elvtárs egy héten belül a másodikat lövi pártja hátába. A hét elején úgy nyilatkozott egy biztonsági konferencián, hogy ne képzelődjön a hülye lakosság, csak akkor csökken a bűnözés Magyarországon, bármennyit is fordít rá a kormány, és bármilyen jóindulatú, ha mindenki rendőr lesz. De a nagy számok törvénye szerint akkor sem biztos, hogy megszűnne a bűnözés, mert akkor a rendőrök bűnöznének. Ez ma se kizárt tényező. Ő már csak tudhassa zupás belügyminiszterként.

dec. 4. csütörtök

Az ivónap folytatása fogfájás ellen, közben bedagad a pofám, hívom Ámon dokit, de senki nem veszi fel. Nincs más, folytatás. Délután, amikor már alig látok, gyógyszertár, hogy gyulladáscsökkentőt vegyek. Nem adnak. Antibiotikum. A hölgyek néznek rám, nem értik, én mit nem értek, de mit tegyek, a gyógyszervásárlást Ká intézi. Föl a családi orvoshoz, aki felír valamit. Két sörrel lekísérem. Antibiotikum. 

dec. 5. péntek

Nem látok ki a bal szememen, és baromi hideg van, nem merek beindulni pálinkáért. Pedig megyek, az Szűzmari. Eszembe jut, hogy lapul valahol egy régebben vásárolt félliteres konyak, a fűnyíró hosszabbítója ellentételezése a villanyosoknak, de másnap nem jöttek érte, megfeledkeztek rólam, én megfeledkeztem a konyakról, ezért nem fogyott el. Majd most.

Tizenegy és éjfél közt arra ébredek, honnan való az idézet: „a rózsa: a rózsa: a rózsa”. Gertrude Stein, azt tudom, de hol olvastam, honnan írtam ki, és biztos-e, hogy egyértelműen az irodalomra vonatkoztatja. Mert ez a halál is. A hideg is. Minden, amit nincs miért részletes értelmezéssel lehámozni. Az elemzés csak ront a dolgon.  

dec. 6. szombat

Rosszul vagyok. A kávé szagától hányinger, a kávé azonnal kiugrik, készülök rá, van időm kilépni a fűbe. Szerencsére, de készülök rá. Szakad a gyomrom. A konyaktól nem lehet hányni, csak a máj, az epe akar kinézni a napra. A fogam nem fáj, pofámról a dagadás lohad. Kíváncsi volnék, szabad-e inni az antibiotikum mellé. A tükör hihetetlen képet mutat. A dagadás teljes szépségében pompázik a balomon, de már nem feszít. Remélem, hétfőre változik.

Gyönyörű idő. Gyönyörű késő ősz. A kutyák rémülten kotródnak, ha rám néznek, pedig nem morgok, nem rúgok, nem hajtom őket, nem keresem másban a hülyét, arra itt vagyok én. Megtartóztatom magam minden hirtelen mozdulattól, félő kibillenek. Készülök rá, három flakon, a nyolcas busszal besöprök a Fehér Házba. Pénz van, elsimítandó fájások vannak, kedv van, két nap múlva látok embert, mi mást tehetnék. Blondel beer.

dec. 7. vásárnap

Tizenhat százalékkal emelkednek a telefondíjak. Rettenetes. Már most se merek telefonálni, most majd a faxot is át kell tennem az este tíz utáni időre.

Hallom, a tévédíjat elsejével átkeresztelték, üzembentartási díj az új neve, és a Posta hajtja be továbbra is. Aki eltitkolja a tévéjét, nem fizet utána, ötvenezer forintra büntethető. De a postásnak nem osztanak a büntetés összegéből. Persze bolond volna feljelenteni saját kuncsaftját, akitől a borravalót kapja. Félő, sem a hivatalok, sem a hivatalnokok nem jöttek közelebb a néphez a rendszerváltás óta, ugyanúgy semmi közük a létező valósághoz, mint előtte nem volt. Valószínűleg fogalmuk nincs, miért fontos az a kéthavi x forint, miért nem fizetik be a szegény munkanélküli nép, és azt se, hogy a szegény nép csal, lop, hazudik.

A héten másik baromság is, a béem sajtóreferense illegalitásban, álnéven jelentkezett be a másik elmebeteg szervezet, a METÉSZ sajtótájékoztatójára, de lebukott. Nem értek hozzá, de ennek semmi értelmét nem látom. Miért kell titkos fül egy nyilvános sajtótájékoztatóra? Miért? Hülyék ezek? Kik vezetik az országot? Idióták? Üldözési mániások?

Talán eleve a Fideszt kellett volna 94-ben oda tenni, ahová majd 98-ban kerül, ennél rosszabbul, mint ezek a tolvajok, hazugok, rablók és hamiskártyások, nem végezhették volna a dolgukat, de legalább előbb beletanulnak, amibe kötelező. A Fidesz egyébként olyan elegánsan, távolságtartóan viselkedik mostanában, mintha a Fülöp szigetekre költöztek volna, mintha nem volnának két araszra a választásoktól.