Napi bulvár

  • Nyomtatás

 

dec. 15. hétfő

A lányok

Fél hatkor játszanak a lányok a spanyolok ellen. Remélem, megy majd nekik, jobban, mint az utolsó két meccsen Románia és Németország ellen. Ilyenkor baromira magyar tudok lenni. Üvöltés ritkán, zászlólengetés soha, szorongás inkább, hogy menjen neki, „nekünk”.

Általában egyedül nézem a meccseket, az asszonnyal nem lehet semmilyen meccset nézni, három perc alatt kiüt belőle a sportoló, elkapja a versenyláz, a végén kibukik, mintha ő veszítene. Most kényytelen vagyok átülni, két vesztes meccs után a harmadik túlzottan lehangolná. Én kevesebb szenvedéllyel, de szorítok a lányoknak. Jobban, mint a focistáknak bármikor. Görbicznek egymagában jobban, mint a teljes magyar labdarúgó válogatottnak.

Öt góllal is vezetünk. 17:12. Abban bízom, olyan rafináltak a lányok, hogy a két előző meccset direkt veszítették el a második félidőben, hogy az összes következő ellenfelet, köztük a spanyolokat, lépre csalják.  Ez történt. Rendes második félidővel: 28:21. Zácsik különdíja után merem magára hagyni az asszonyt a másik szobában.